Néhány igazán szerencsés embert kivéve, a legtöbbünk szembesül azzal a problémával, amikor az eleinte hevesen izzó, lángoló szerelem szép lassan állóvízzé válik. Félreértés ne essen, nem arról van szó, amikor hosszú évek együttélése után már nem úgy néz ki egy kapcsolat, mint huszonévesen. Inkább az a fajta felismerés, és az azt követő lépések kerülnek most górcső alá, amikor elérkezik a felismerés, és követi az egyértelmű kérdés: mit rontottam el? Mért csinálom én ezt még?
Beszélgetés
Bizonyára minden nő tisztában van azzal, hogy ha az érzelmekről kell beszélni, abban nem éppen az erősebbik nem az ász. Ezért, ha ilyesmiről akarunk beszélni, jól kell megválasztani az időt. Mi, férfiak, csak a legvégső esetben bocsátkozunk ilyen témákba, ezért, számunkra ezeknek a beszélgetéseknek súlya van. Ha egy kapcsolatot akarunk átrágni, nem állhatunk neki indulattal, mert közel nem azt fogjuk elérni, amit szeretnénk.
Ha nyugodtan, a tényekre szorítkozva, és a másik önérzetét tiszteletben tartva próbáljuk megoldani a problémákat, azzal sokkal többre jutunk. Hiába kiabálunk, csapkodunk, vagy törünk-zúzunk, ezzel maximum a bennünk lévő dühöt és keserűséget tudjuk levezetni, a másikban ellenben felerősítjük ezeket az érzéseket.
Szex
A legtöbb esetben a riasztó jelek akkor erősödnek fel, amikor már a szex sem a régi, kezdünk eltávolodni egymástól, a szeretkezések ritkulnak és rövidülnek, és már nem annyira a másik öröme a lényeg, inkább csak a gyors kielégülés mindkét oldalról. Ez nagyon elszomorító, de a helyzet nem végleges. Az ilyen gondoknak érdemes úgy nekiállni, mint amikor egy szőnyeget göngyölünk össze: kezdjük azzal a résszel, ahol éppen tartunk, és lépésről-lépésre hozzuk rendbe a dolgokat. Míg a nőknek a kapcsolat érzelmi része sokkal fontosabb, mint az intimitás, addig ez a férfiak esetében minimum 50-50%.
Tehát egy szerelem ellaposodásának remek ellenszere lehet, ha feldobjuk a szexet. Ezzel rövidtávon mindkét fél elégedett lesz, hosszútávon pedig megújítja a kötődést: akkor tudjuk fenntartani a tüzet, ha magunkat kívánatosnak és szexisnek érezzük, ehhez pedig kell, a változatos együttlét. Ha tudjuk magunkról, hogy csábítóak vagyunk, az rövid időn belül a másik is észreveszi, és mindent megtesz, hogy a magáénak tudhasson minket.
Menekülés
Mikor jön el az a pillanat, amikor egyszerűen már nem éri meg küzdeni? Nagyon jó lenne, ha ezt pontosan meg lehetne határozni, de ez mindenkinél egyéni. Ráadásul a partner személye is erősen befolyásolja ezt a döntést. Az érzelmi kötődés fokától függően vagyunk hajlandóak több, vagy kevesebb időt szánni a szerelem megmentésének.
De mégis, meddig lehet elmenni? Általában ahhoz, hogy ezt megválaszoljuk, ki kell lépnünk az adott szituációból. Egy külső szemlélő az esetek többségében nagyobb rálátással bír a helyzetünkre, mint mi, akiknek szemét elhomályosítja a kudarctól való félelem. Az is igaz azonban hogy a döntésbe beleszólnak az érzelmek is. Akkor lépjünk ki a kapcsolatból, amikor úgy érezzük, mindent megtettünk, és nem értünk célt, vagyis amikor belefáradunk. Ezután ugyanis hiába hozzuk rendbe a kapcsolatot, az csak ideig-óráig fog működni, a fásultság mérge előbb-utóbb leteríti.