Mi áll a háttérben?
Genetikailag is bizonyított az állítás, de hiába szeretnénk, legfeljebb 30%-ban tudjuk az empátia-kérdést az öröklött tényezőkre fogni. A fennmaradó 70%-ot a nemünk, a társadalmi helyzetünk, a környezetünk befolyásolja. Pl. egy kislánytól jobban elvárjuk az empátiát, mint egy kisfiútól, ezért a nőkbe kisgyermek koruktól kezdve belenevelik, hogy mennyire fontos odafigyelni mások érzelmeire, és milyen lényeges, hogy gyengéden bánjunk társainkkal.
Rengeteget jelent az is, milyen példát látunk szüleinktől, vagy éppen az a környezet, amiben felnövünk, mennyire segítőkész, empatikus. Emellett a biológia is beleszól az empátia-szintünkbe, és nem csak a DNS által, hanem a hormonok működését tekintve is. Míg a férfiak jellemző hormonja a tesztoszteron, ami a „tipikusnak” tekinthető férfias, külső és belső vonásokért felel, addig a nőkre leginkább az ösztrogén hat, továbbá az oxitocin, ami nagyobb arányban van jelen a szervezetükben.
Utóbbi felelős többek között a kötődésért, az érzelmek intenzívebb megélésért, tehát közvetetten az empátiáért. Persze ez csupán néhány példa, amik azonban mégis bebizonyítják azt, hogy pusztán már az is dönthet empátiánk mértékéről, hogy férfinak vagy nőnek születtünk.
Olvass még a témában
„Most ért véget egy hosszú kapcsolatom” – 10 férfitípus, akivel nem érdemes randiznod
„Először tetszett, hogy hagyományos értékeket vall” – Hoppá, hozzámentem egy nőgyűlölőhöz
A házasság intézménye női szemmel: „Lehetővé teszi, hogy a legszegényebb férfinak is legyen ingyen cselédje”
Elvárhatom-e a házasságot a páromtól, ha ő nem hisz az intézményében?
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
