Család / Életmód

Lassan nyílik a világ. De megtaláljuk-e még az örömöt a járvány után?

Lassan nyílik a világ. De megtaláljuk-e még az örömöt a járvány után?

Némi kétségbeesett guglizáls és tanakodás után, hogy vajon ezzel lehet-e most fogorvoshoz menni. Ha igen, akarjuk-e egy új világjárvány idején egészségügyi intézménybe vinni az alig egy éves lányunkat. Végül arra jutottunk, hogy más gyerekeknek is tört már le a foga, és túlélték a dolgot. Az ujjaimmal ellenőriztem az aprócska fog szélet, nem volt hegyes vagy éles rész, a lányom nem fájlalta, így végül annyiban hagytuk az egészet.

Ő az első gyerekünk. Voltam vele bőrgyógyásznál, amikor egy száraz foltot találtam a füle mögött és a legelső oltásának napján gyorsan átnéztem, hogy kell csecsemőt újraéleszteni. Az, hogy egy letört fogat végül lerendeztünk annyival, hogy „hát, ezzel már amúgy sem lehet mit tenni”, hirtelen kristálytisztává és tapinthatóvá tette, mennyire nagyot változott körülöttünk a világ, amiben még fogalmunk sem volt, hol lesz a mi helyünk.

A járvány eleji félelem

Emlékszem a félelemre, amit a járvány elején éreztem. Emlékszem, amikor óránként frissítgettem a híreket a telefonomon, valami kedvező fordulatra várva, de mindig minden csak rosszabbnak tűnt. Ahogyan görcsbe rándult a gyomrom minden alkalommal, amikor a lányom köhintett egyet. Emlékszem, ahogy naponta többször is, amikor megsimogattam, gyorsan végigszaladt a tenyerem a homlokán is, nem lázas-e.

És emlékszem arra is, amikor a férjemmel leültünk megbeszélni, hogy nem kellene-e inkább hazaköltözni vidékre, a szüleimhez, távol a gócponttól, addig, ameddig még lehet. Végül úgy döntöttünk, ameddig tudunk, maradunk.

Anya lánya maszkban
istockphoto

Bár akkor még nem sejthettük, mennyire, azt azért éreztük, hogy el fog húzódni a járvány, és nem egy-két hetet, de talán nem is egy-két hónapot kellene a nagyszülőknél töltenünk. Elhatároztuk, hogy ahogyan addig is, óvatosak leszünk, vigyázunk, de nem adjuk fel az életünket. Akármi jön is, azzal mi, hárman, családként fogunk szembenézni.

És most, amikor már látni véljük a fényt az alagút mélyén, azt érzem, jól tettük.

Oldalak: 1 2

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást