Lehet, hogy a műfaj csúcsa az Amerikai pite, de azért be kell látni, a németek voltak azok, akik a pajzán humorral, a jellemzően dekoratív, de nem túl értelmes karakterekkel, és a némi érzelmi szállal dolgozó vígjátékokat kimaxolták. Mi pedig, úgy tűnik, vevők vagyunk a német humorra, legalábbis nagy sikerrel futnak nálunk a műfaj gyöngyszemei. A Fák jú Tanár úr például annak idején igazi kasszasiker volt a hazai mozikban, és mivel úgy tűnik, hogy a kicsit kiszámítható, de valahol mégis szerethető poénokra továbbra is van kereslet, valószínűleg a második részre is ez a sors vár.
Zeki Müller (Elyas M Barek) a Goethe suli sztárja, tanári hivatásában végül is megtalálta a számításait, a nem túl okos, problémás, de mégis szerethető nebulói pedig rajongással néznek rá. És bár Fák jú Tanár úr a tantervvel nem igazán törődik, azt azért mégis vállalta, hogy a maga módján segíti az osztályát, és elkíséri őket az érettségiig.
A happy end azonban még messze van, hiszen a hatalmas lelkesedést gyorsan beárnyékolják a tantestületi értekezletek, a mindennapos korán kelés, az állandó papírmunka, és a reménytelenül sötétnek látszó diákok. Ráadásul az ambiciózus igazgatónő a fejébe vette, hogy elhalássza a rivális elit iskola orra elől a thaiföldi iskolatársulási programot, hogy az Oktatási Minisztérium őket használja majd az új országos kampányában és ezzel egy kicsit jobb színben tüntesse fel az egyébként lezüllött sulit. Müller és kollégája, Schnabelstedt ítéltetnek arra, hogy az iskola legdilisebb osztályát elkísérjék egy távoli thai faluba.
Az első részből jól ismert Chantal, Zeynep és Danger vezette díszes társaság hozza a formáját a külföldi úton is, bemutatva szociális inkompetenciájuk és általános műveletlenségük elképzelhetetlenül széles spektrumát. És mintha nem lenne elég Zekinek az állandó tanár-diák háború, még a sznob konkurencia nagyképű tanárával is fel kell vennie a harcot, akinek egyetlen célja, hogy pontot tegyen Müller tanári karrierjének végére.
Kép forrása: bigbangmedia.eu
Ahhoz, hogy végignéztük a Fák jú Tanár úr 2-t, nagyban hozzájárult az is, hogy az utolsó pillanatig élvezhettük Zeki látványát, és persze a thai környezet az összes szereplőnek alkalmat teremtett arra, hogy fürdőruhában domborítson.
Ami a karakterfejlődést vagy a poénokat illeti, túl nagy meglepetésre itt sem kell számítani, az első részhez képest az újítás mindössze annyiból áll, hogy a megszokott és bevált forgatókönyvet ezúttal egzotikusabb környezetbe helyezték. A konfliktust a Zek és a diákjai között kialakuló érzelmi feszültség szolgáltatja, a cselekmény pedig a két iskola rivalizálása köré épül, és szerencsére vannak annyira ellenszenvesek a másik iskola karakterei, hogy tudunk a saját, félnótás kis osztályunknak szurkolni velük szemben.
A Fák jú Tanár úr 2-t azoknak ajánljuk, akiknek tetszett már az első rész is, vagy akik nem szociotanulmányért, lélektani okfejtésekért és drámai feszültségért ülnek be a moziba, hanem egy könnyed, egyszerűen befogadható vígjátékot keresnek, és nem ijednek meg néhány szabad szájú karaktertől sem.