Naponta hatvan-hetvenezer gondolat jár a fejünkben. Szinte másodpercek töredékei alatt siklanak át az agyunkban. Van, amiket kimondunk, vagy akár írásban is megfogalmazunk, de többségében hagyjuk őket cikázni az elménkben. Ha tudatosan odafigyelnénk arra és irányítanánk, amire gondolunk, megkönnyítenénk vele a mindennapjainkat.
Hagyd el a negatív töltésű szavakat
A magyar nyelvnek hála, rengeteg szó áll a rendelkezésünkre. Felnőttként ez a szám több tízezer is lehet, amit napi szinten használunk. Észre sem vesszük, hogy milyen terjedelmes szókinccsel rendelkezünk. Kimondjuk hangosan, és amikor egyedül vagyunk, akkor is megy tovább a párbeszéd. Oda sem figyelünk rá, automatikussá válik az egész folyamat.
A szavaink pozitív és negatív csengésűek is lehetnek, amiknek teremtő és romboló hatása van. Figyeljük meg magunkat, hogy hogyan kommunikálunk másokkal és önmagunkkal. Gyakran használjuk ezeket a kifejezéseket, hogy „nincsen semmi baj”, „milyen hülye voltam” „meg kell tennem”, „próbálom”?
Ha a válasz igen, akkor érdemes másképpen kommunikálnunk. A tudatalattinknak azt sugalljuk, hogy problémáink vannak, leminősítjük magunkat, olyan dolgokat kell tennünk, amit nem akarunk, és csak próbálkozunk valamivel. Fogalmazzunk másképpen. „Minden rendben van”, „ezt most másképpen is csinálhattam volna”, „jó lesz nekem, ha megteszem”, „megcsinálom”.
Ha megváltoztatjuk a szavainkat, megváltozik a hozzáállásunk is. És az érzelmi kötődés a szavainkhoz negatívból, pozitívvá válik.
Mondd ki, amire gondolsz
Életünk során nagyon sokszor kerülünk olyan szituációba, amikor inkább nem mondjuk ki azt, amire gondolunk és vágyunk. Aztán sajnáljuk a pillanatot, hogy ott és akkor elhalasztottuk, hogy elmondjuk a véleményünket, azt hogy mi az, amit szeretnénk a másiktól, vagy éppenséggel nem tettünk fel egy számunkra nagyon fontos kérdést. Aztán csak őrlődünk, lesz-e még ilyen alkalom, amikor őszintén megnyílhatunk.
Blokkolásunk oka lehet a félelem, hogy mit gondolnak majd rólunk, ha elmondjuk azt, amit gondolunk. A magabiztosság hiánya, hogy nem bízunk kellően a vágyainkban, és a csalódás, hogy nem azt a választ kapjuk, amire számítunk.
Bármilyen magyarázat is áll a háttérben, sokkal jobb kimondani, azt, amire gondolunk, mint az hogy bánjuk, hogy akkor csendben maradtunk.
Megkönnyebbülést ad számunkra az, hogy kimondjuk, azt, hogy szeretünk valakit, hogy milyen fontos számunkra, és mi az, amit nagyon szeretnénk tőle. Bármi is legyen a válasz, mi úgy raktározzuk el a pillanatot, hogy mi mindent megtettünk, ami tőlünk telhető, mert erős és magabiztos emberek vagyunk.