A nagyi és a jótündér
„Egyetemista voltam, amikor a nagymamám egy hirtelen jelentkező szívproblémával kórházba került. Amint tudtam, azonnal hazautaztam, és a család többi tagjával meglátogattam a kórházban. A kórterembe belépve azt láttam, hogy az én életerős, mindig vidám mamám falfehéren, legyengülve fekszik egy kórházi ágyon, és mindenhol csövek lógnak ki belőle. Nem bírtam sokáig, és pár perc múlva a családtagok háta mögött eltűnve kiléptem a folyosóra sírni, mert már nem bírtam visszatartani a könnyeimet. Szinte abban a pillanatban megjelent mellettem az ügyeletes orvos, egy határozott hangú, szigorú arcú doktornő, és megkérdezte, hogy mi a probléma, kihez jöttem. Egy pillanat múlva már a nagymamám kartonjával a kezében állt mellettem, és megnyugtató hangon elmagyarázta, hogy bár a nagyi most valóban gyenge, de időben észrevették a bajt, jól reagál a gyógyszerekre és minden jel arra mutat, hogy nagyon gyorsan jobban lesz majd. Mikor összecsukta a dossziét, a vállamra tette a kezét és azt mondta:
Tudom, hogy nagyon nehéz így látni őt, de törölje le a könnyeit, menjen be hozzá és segítsen, hogy jobb kedve legyen. Egy kicsit kell most kitartaniuk, és minden esélyük megvan rá, hogy néhány nap múlva olyan erősen és egészségesen vigyék haza, mint amilyennek ismeri.
A doktornő kedvessége, biztatása nagyon sokat jelentett nekem, ahogyan az is, hogy nem is nekünk kellett keresnünk, amikor látta, hogy a folyosón pityergett, rögtön ott termett segíteni, akár egy jó tündér. És ami a legjobb, hogy igaza lett: a nagymamám tényleg gyorsan jobban lett, és 10 évvel később még mindig velünk van.” Olvass még a témában
Egy merész lépés a jövő felé: AI-projekt indult Károly király nevében Oxfordshire-ben
Norvégia koronahercegnőjének fiát szörnyű tettekkel vádolják – ez várhat rá
Itt az utolsó esélyünk a GMO-k kontrollálására – Csatlakozz te is a felhíváshoz!
Rákgyógyítás: Kutatóknak hanghullámokkal sikerült felvenniük a harcot a rákkal
– (Eszter)
