Egy baba mozgásfejlődése
„Amikor a védőnő észrevette, hogy a 3 hónapos lányom mozgásfejlődése nem olyan, mint amilyennek lennie kellene, egy órán át sírtam. Első gyerekes anyukaként halálra voltam rémülve még akkor is, amikor beléptem a korai fejlesztő irodájába, de az aggodalmaim gyorsan elmúltak. Az első vizsgálat után, ahogy a konduktor felállította a diagnózist, elmondta, miben lát eltéréseket, kétségbeesetten csak annyit tudtam kérdezni: És ez baj?
Azt válaszolta: nem baj, csak ő ilyen. Neki ezekkel dolga van, mi pedig segíteni fogunk neki abban, hogy ezeket a dolgokat elvégezze.
Így is tettek, és én minden egyes látogatás után azt éreztem, hogy bár nem bagatellizálják el a problémáinkat, nem is úgy tekintenek a babámra, mint egy projektre, aminek valami leírás szerint kell működnie, hanem figyelembe veszik és tiszteletben tartják az egyéni fejlődési útját, és mindig az eredményeire, sikereire koncentrálnak. A fejlesztés néhány hónap alatt csodákat tett, és a lányom tökéletesen behozta a lemaradását – én pedig egy egészen új szemléletet, rengeteg támogatást és megerősítést kaptam, és nem csak a mozgásfejlődés terén. Soha sehol máshol nem éreztem, hogy valaki ennyi támogatást adott volna nekem szülőként, és ennyire szurkolt volna a lányomnak a családtagjaimon kívül.”
– (Ilona) Olvass még a témában
