Baráti beszélgetés az anyaságról
„A védőnőm első perctől nagyon kedveltem, sok gyakorlati tanácsot kaptam tőle mindig. A kislányommal a hasfájós időszak közepében jártunk, a férjem akkoriban még 13 órákat dolgozott, késő esténként ért haza. Persze, csináltam napi szinten mindent, és nem panaszkodok, de sokan tudják, mire gondolok, ha azt mondom, akkoriban egyszerűen csak tartottam magam és próbáltam mindent jól csinálni. Nem volt szülés utáni depresszióm, nem voltam kikészülve, éjszakák is relatíve jók voltak, mégis ott volt napi szinten a fejemben, hogy talán nem is a hasa fáj, hanem én csinálok rosszul valamit – és ez rásütötte a bélyeget a hangulatomra. Maximalista vagyok és kifelé nem szeretem mutatni, hogyha valami baj van. Egy ilyen időszakban, némi görcsös megfelelni akarással és millió kétséggel, hogy egyáltalán jó vagyok-e, toppant be a védőnőnk. Mindent átbeszéltünk, én mosolygósan bólogattam, hogy persze, jól van a pici, meséltem, mit hogy csinálunk.
Majd annyit kérdezett vissza, hogy oké, látom, ő jól van… De TE?
Mai napig nem tudom szavakba önteni, milyen érzés volt rádöbbenni, hogy ezt a szülés óta (sőt állapotosság alatt) nem nagyon kérdezték tőlem egészségügyi szakemberek. A párbeszédet nem tudom pontosan felidézni, de alig mondtam bármit, megnyugtatott azzal, hogy ha megkérdőjelezem, jól csinálom-e, akkor jól csinálom, mert érdekel annyira, hogy felülvizsgáljam magam. Még az ajtóban visszalépett és közölte, hogy akkor is jó anya vagyok, ha néha szeretnék is elszaladni és sikítani egyet. Annyira egy banális történet, mégis akkor és ott ez sokat jelentett nekem, mert észrevette, hogy szükségem van erre.”
– (Emese) Olvass még a témában
Diétás víz, nukleáris fegyverek: az emberiség 10 legrosszabb találmánya
Pizzafutárból pápa: ismerd meg Leó pápát, aki már most történelmet írt
Kicserélték a fényeket a metróban, 84%-kal esett vissza az öngyilkosságok száma Japánban
Norvégia koronahercegnőjének fiát szörnyű tettekkel vádolják – ez várhat rá
