Jellemzően milyen okok állhatnak a hátterében?
Alapvető emberi szükségletünk a kapcsolódás iránti vágy, szeretnénk beilleszkedni különböző közösségekbe, vagy csak „jó gyermekei” lenni szüleinknek. Születésünktől fogva mások tükrében látjuk önmagunkat, más személyek hatására formálódunk. Az első referenciaszemély az életünkben a szülőnk, gondozónk, akit szeretnénk boldoggá tenni, minél kevésbé gondot, terhet jelenteni, megjelenik bennünk a vágy, hogy megfeleljünk neki(k). Ahogy növünk fel, más-más szociális közegbe csöppenünk, ahol szintén különféle elvárásokkal nézünk szembe.
Akár az iskolában a tanárok oldaláról, akár ha a baráti kapcsolatokat tekintjük, érhetnek minket olyan élmények egészen kicsi korunkban, amik hatására úgy látjuk, ahhoz, hogy beilleszkedjünk, mások igényeinek megfelelően kell cselekednünk.
Ha engem a barátaim kiközösítenek kiskoromban, akkor én azt úgy értelmezem, hogy nem volt jó, ahogy viselkedtem, nem voltam jó, megfelelő barát, így ha nem akarom, hogy ez újra előforduljon, változtatnom kell, tehát a későbbiekben mások igényeinek megfelelően fogok viselkedni. Egy ilyen gyermekkori kiközösítés, vagy egy tanárnak való lehetetlen megfelelés elindíthat egy gyermeket abba az irányba, hogy azt érezze ő önmagában, úgy ahogy van, nem elég jó. A hierarchikus viszony egy kiszolgáltatott helyzetet teremt, amely megágyazhat a megfelelési kényszernek. Olvass még a témában
