A depresszió még mindig tabutémának számít, a várandóssággal kapcsolatos depresszió pedig különösen. Pedig a jelenség gyakoribb, mint hinnénk, és sajnos – ahogyan azt a legfrissebb tanulmányok is megerősítették – magától nem fog csak úgy elmúlni idővel. Ezért is olyan fontos beszélni róla.
1/4 Még mindig hatalmas tabu
Egy egészséges várandósság az egyik legcsodásabb, legkülönlegesebb időszak egy pár, egy nő életében, de az valószínűleg senkit nem lep meg, hogy természetesen ez az idő rengeteg szorongásra is ad okot. A test megváltozása, a felmerülő kérdések – vajon minden rendben lesz a babával? problémamentes lesz a szülés? mindennel elkészülünk, mire a kicsi érkezik? jó anya lesz belőlem? – időről időre mindenkit elgondolkodtatnak.
Bár a segítő, támogató környezet, illetve az, ha mentálisan fel vagyunk készülve az anyaságra, természetesen segít, a terheskori depresszió – ahogyan bármilyen életkorban, élethelyzetben jelentkező depresszió sem – nem azt mutatja, hogy valaki nem áll készen, nem lesz jó anya, vagy nem elég erős.
Hiába, hogy a társadalmi elvárás szerint a várandósságnak és az anyaságnak kizárólag a boldogságról kellene szólnia, a depresszió olyan érzelmi állapot, ami fölött a betegnek nincs kontrollja, a környezete felől érkező nyomás vagy rosszallás – örülnöd kellene! ne legyél szomorú, mert árt a babának! milyen anya lesz az ilyenből, minek az ilyennek gyerek? – csak még inkább megnehezíti a kismamáknak, hogy beszéljenek az érzéseikről, segítséget kérjenek és kapjanak, pedig ez 20 évig is kitarthat a terheskori depresszió elengedhetetlen lenne az egészségük szempontjából.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!