A szemkontaktus kérdése
Az egyik legfurcsább dolog a liftben az, hogy szinte mindenki kerüli a szemkontaktust. Nem azért, mert udvariatlanok lennénk, hanem pont ellenkezőleg. A szemkontaktus általában kommunikációt indít. Egy liftben viszont senki sem igazán akar beszélgetni. Ezért inkább mindenki „biztonságos” irányba néz, a kijelzőre, a falra vagy a gombokra.
Nem tudjuk, mi a „normális”
A liftben nincs egyértelmű viselkedési minta. Nem olyan, mint egy bolt vagy egy kávézó, ahol tudjuk, hogyan kell viselkedni. Beszélgessünk? Maradjunk csendben? Mosolyogjunk? Köszönjünk? Ez a bizonytalanság sokszor oda vezet, hogy inkább visszahúzódunk. Mintha mindenki hallgatólagosan megegyezne abban, hogy most nem beszélünk. Ez a csend valójában egyfajta „biztonsági zóna”. Nem kell megszólalni, nem kell reagálni, csak kivárni, amíg kinyílik az ajtó.
