Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de akárhányszor arra kerül a sor, hogy másokkal utazom egy liftben, elkap egy furcsa érzés. Ahogy becsukódik az ajtó, hirtelen mindenki egy kicsit megváltozik. Mintha lenne egy láthatatlan szabályrendszer, amit senki sem mond ki, mégis mindenki betart. Gyorsan megnyomjuk a gombot, majd jön az a klasszikus pillanat: hova nézzek? A kijelző? A padló? A saját cipőm? A többieket inkább nem… És valahogy mindenki ugyanígy van ezzel. De vajon miért válik ennyire furcsává egy ennyire hétköznapi helyzet?
Egy furcsa, zárt helyzet
A lift egy egészen különleges tér. Kicsi, zárt, és gyakran idegen emberekkel osztozunk rajta. Nincs lehetőség arra, hogy egy kicsit távolabb álljunk, nincs „menekülési útvonal”, ha kényelmetlen a helyzet. Normál esetben mindannyian tartunk egy bizonyos távolságot másoktól. A liftben viszont ez egyszerűen nem kivitelezhető, és ez már önmagában is okozhat egy kis belső feszültséget.
