Kurucz Dóra, szociális munkás
A munkám csodálatos. Embereknek segíteni mindig a nagy, magasztos céljaim közé tartozott. Kicsi gyerekkorom óta arról álmodtam, hogy elesett embereknek fogok segíteni. Most hátrányos helyzetű családok mellett dolgozom, az életük része vagyok. Ha azonban választanom kellene valami mást, akkor óvónő szeretnék lenni. Imádom a gyerekeket! Óvónőként sok mindent átadhatnék nekik. A gyerekek olyanok, mint a szivacs, mindent meg is tanulnak azonnal. Ez fantasztikus! Nem beszélve arról, hogy olyan sok szeretetet képesek adni, ami mindig feldobna.
Papp Dániel, villanyszerelő
Nem igazán szeretem a munkámat. Azért lettem villanyszerelő, mert apám vállalkozásában erre volt szükség. Ha választhatnék, fafaragó szobrász lennék. Imádom a fát, és nagyon szeretek faragni. Hobbiszinten csinálom is, de egyelőre még nem tudok eladásra szobrokat készíteni. Tudom, hogy a jelenlegi munkám többet hoz a konyhára, de akkor sem okoz örömöt. A távoli tervem az, hogy a villanyszerelés mellett egyelőre elkezdem felépíteni a szobrászatot. Annyi szobrot csinálok majd, amennyi az időmbe belefér, mellette dolgozom apámnak is. A többit meglátjuk.
Olvass még a témában
Lábadi Andrea, kozmetikus
Nem véletlenül lettem kozmetikus. Nagyon szeretek emberekkel foglalkozni, és a szépség világa is mindig vonzott. Azonban mára eljutottam egy pontra, amikor a munkám sokszor teher is. Nagyon sok a vendégem, és így szinte egész nap a szalonban vagyok. Bevallom, ez már az én koromban nem a legjobb. A lábam annyira fáj már a nap végére, hogy sírni tudnék. Azt hiszem, ha most válthatnék szakmát, tanár lennék. Tudom, ez anyagilag nem a legjobb választás, de ebben most nem ez a fontos. Történelmet tanítanék gimnazistáknak. Megszerettetném velük ezt a tantárgyat, mert én is nagyon szerettem diákkoromban. Szép álom…
A cikk folytatódik, lapozz!
