Sok szülő éli meg nehezen a kiskori hisztiket, dackorszakot és gondol reménykedve a későbbi időkre, amikor már végre szót tud érteni a felnőttkor küszöbén álló gyermekével. Aztán odajutva visszasírja a régi időket… Nehéz megélni, hogy felcseperednek a gyerekek és miután a küzdelmes tinédzseréveket is magunk mögött tudjuk, szembesülünk vele, hogy a csemete teljesen önálló vagy legalábbis arra törekszik. A szülők reménykednek benne, hogy sikerül jó kapcsolatot ápolni a szárnyát bontogató fiatallal és nem távolodnak el teljesen egymástól. Sok szülő számára viszont nem nyilvánvaló, hogy ezért tenni is kell. De mit és hogyan?
3/6 Találjuk meg a helyes kommunikációt!
Egyáltalán nem mindegy, milyen hangvételt alkalmazunk és hogyan fogalmazunk. Mindegy, hogy nem értünk egyet a gyerekkel, de az már nem mindegy, ezt hogyan kommunikáljuk felé. Ne mondjuk meg neki, mit tegyen és mit ne, ezt lekezelőnek, kioktatónak érezné. ( „Jobban tennéd, ha otthagynád azt a munkát” „Az a lány nem hozzád való” stb) Gondolkodjunk vele együtt, tegyünk javaslatot a problémájára.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!