Az alábbi személyiségtípusokra osztották a cicákat: játékos-aktív, félelmetes, emberek társaságát kedvelő, emberekkel agresszív, más macskák társaságát kedvelő, ürítési problémákkal küzdő (kényes az alom tisztaságára vagy nem használja az almot) túlzott mosakodási késztetéssel bíró. Igaz, hogy az alomhasználat és a mosakodási kedv nem személyiségjegy önmagában, de sokat elmond a stressztűrő képességről.
A kutatás során bebizonyosodott, hogy egyes macskafajtákra jellemzőek bizonyos személyiségjegyek, így adott viselkedésminták gyakrabban előfordulnak ezen fajtáknál. Minezek alapján elmondható, hogy például a legaktívabb a bengáli macska, míg a perzsa a leglustább. Az orosz kék a legfélelmetesebb, az abesszin a legjámborabb típus.
A török Van a legagresszívabb az emberekkel és kevéssé tűri más macskák jelenlétét. Az emberrel legbarátságosabb a balinéz és a sziámi, a fajtársakkal pedig a keleti rövidszőrű. Az alomhasználat problémája leginkább a norvég erdei macskákra jellemző, legkevésbé a koratnál. A gyakoribb mosakodás a sziámi és balinéz cicák jellegzetessége, az amerikai görbefülűre jellemző legkevésbé. Olvass még a témában
Lehallgatták a privát beszélgetésemet: amikor a magánélet sérül
Hidegen is lehet tökéletes – Így lesz a vörösbor nyáron is telitalálat
Miért nehéz kilépni a boldogtalan kapcsolatból? – Pszichológus válaszol
„Már felneveltem a kistestvéreimet, nem szeretnék saját gyereket”- Ezért választottam a gyerekmentes életet
A kutatás eredményei megbízhatóak, mivel két alkalommal is kikérdezték a gazdikat. Az egyes fajtákhoz köthető személyiségjellemzők ismeretében pedig bátrabban választhatunk macskát. Saját életvitelünkkel, személyiségünkkel, habitusunkkal szinkronba hozva könnyebben megtalálhatjuk, milyen típus és fajta illik hozzánk, így a viselkedési zavarok esélyét is csökkenthetjük.
