Éppen ezért én egy listát készítettem azokról a területekről, ahol rendet akarok tenni, és szántam időt arra, hogy megbeszéljem magammal: mindez nem egy nap, egy hét, de valószínűleg még csak nem is egy hónap alatt fog megtörténni, de minden apró lépés, amit a cél felé teszek, számítani fog.
Azokon a hétvégéken és estéken, amikor több volt a szabadidőm és nagyobb lendületet is éreztem magamban a takarításra, nagyobb területeket vettem célba. Azokon a napokon, amikor kevesebb lelkesedést éreztem, néha csak egyetlen dobozt vagy fiókot vettem le a polcról, amin negyed óra alatt végig tudtam menni. Utána mindig megbeszéltem magammal, hogy ez is egy lépés volt, és hogy ezzel is többet értem el, mintha egyáltalán nem pakoltam volna.
A régi helyett jöhet az új
A rendrakás során nagyon sok régi holmitól megváltam, viszont elérhető közelségbe és állandó helyre kerültek olyan dolgok, amikre szükségem van, de egy ideje már azt sem tudtam, hol tartom őket. Olvass még a témában
A lomtalanítás rávilágított arra, hogy mennyi mindenem van, hogy mennyire nincs szükségem új dolgokra, és hogy ha valóban használom őket, mennyire tudok örülni a meglévő tárgyaimnak és ruháimnak.
Legalább ilyen fajsúlyú felismerés volt azonban az is, hogy a rendrakással a gondolataim is mintha rendeződni látszottak volna. A munkahelyi, pénzügyi vagy éppen párkapcsolati stressz, amivel éppen küzdöttem, érezhetően csökkent. Mintha úgy éreztem volna, hogy ha ura vagyok a környezetemnek, sokkal inkább ura tudok lenni a sorsomnak és az érzéseimnek is.
A bizonytalanság, a túlpakolt szekrények fojtogató érzése, és persze a szégyenérzet, amit amiatt éreztem, hogy míg a felszínen rend van, a zsanérok egyre hangosabban nyikorogva próbálják zárt ajtók mögött tartani a káoszt, azonnal enyhülni kezdett.
Rendrakás közben úgy érzem, közelebb kerülök a céljaimhoz, és képessé válok majd az előttem álló akadályok leküzdésére és a saját elmém uralására. Hogy már nem csak kifelé mutatom majd, hogy minden rendben, de valóban vissza is nyerem az uralmat a saját életem felett.
Az otthonom teljes lomtalanítása egy jelenleg is tartó folyamat, de már vannak olyan szekrények, amiket rendbe szedtem, sőt az egész konyhával végeztem. Azt, hogy ez nem egy sprint, hanem egy maraton, még mindig tanulom elfogadni. Cserébe biztos vagyok benne, hogy mire az összes helyiségben végzek, nemcsak az otthonom lesz rendezettebb, de én is érettebb, erősebb, rezisztensebb ember leszek.
