India Csillaga
A felsorolásunk első tagja egy kivételes ékkő, mivel kiérdemelte a világ legnagyobb és leghíresebb zafírja címet. Nagyjából 300 évvel ezelőtt akadtak rá Sri Lankán, amely ország egyébként is bővelkedik a zafírokban, amiket a folyómedrekből nyernek ki.
Az India Csillaga ékkő több, mint 563 karátos, és a New York-i Természettörténeti Múzeum gyűjteményének egyik legnevezetesebb darabja.
Cullinan
A hihetetlen méretekkel rendelkező gyémántot Thomas Cullinan bányájában találták. Frederick Wells, amikor rálelt a köre, először üvegnek vélte a darabot, mivel hihetetlenül tiszta volt. A fél kilót nyomó drágakő 18 méter mélyről került elő, és egy olyan törésvonal határolta az egyik oldalát, melyből arra következtettek, hogy egy nagyobb darabról válhatott le.
A feltételezett darabot azonban nem sikerült megtalálni. Persze ez nem törte le a szakemberek lelkesedését, akik alapos vizsgálat után megállapították, hogy egy 3106 karátos ékkővel van dolguk, melynek a Cullinan nevet adták.Mivel kivételes darabról volt szó, a tulajdonosai úgy döntöttek, hogy méltó helye nem lehet máshol, mint VII. Edvárd angol király tulajdonában, akinek 66. születésnapjára szánták a követ. A kő csiszolását már a király rendelte el, a munkát pedig az Asscher Diamond Company kapta. Mivel ekkora kőből egyetlen darabot csiszolni nem lehetett, így a nyers gyémántot felaprózták, melynek eredménye képpen 9 nagyobb és 96 kisebb darabot nyertek. Mindegyik briliáns csiszolási formával készült el, a szemünk nem kis gyönyörűségére.Napjainkban is megtekinthető a világ legnagyobb gyémántja a neki szánt, eredeti helyén, vagyis az angol koronázási ékszerek között. Ha eljutunk a Londoni Tower-be, szegezzük tekintetünket a jogar tetejére, hiszen ott fog csillogni a fenséges Cullinan.
Koh-I-Noor
Szintén egy különleges gyémántról van szó, amely nevét Nadír sahtól, Perzsia egykori urától kapta1739-körül. A történet szerint, amikor a sah a kezébe vette az ékkövet, felkiáltott, hogy „koh-i-noor” vagyis hogy „hegyi fény”. Magát a gyémántot 1100 körül találták Indiában. 1306-ból marad fent róla az első írásos emlék, mely hindi nyelven áradozik a kivételes ékkőről. Ám azt is megemlíti az irat, hogy különleges ereje csak a nőket kíméli, a férfiakra szerencsétlenséget hoz.Ez persze nem zavarta Baburt, a mongol uralkodó dinasztiák első császárát, akinek gondolatait írásban őrizék meg. Az uralkodó megállapította, hogy a gyémánt értéke megegyezik annak az összegnek a felével, amit a teljes világon egy nap alatt elköltenek. Ez persze csak egy feltételezés volt, de híven tükrözi a Koh-I-Noor hihetetlen értékét. A 186 karátos ékkő hatását először Babur fián fejtette ki, aki, miután a kő a tulajdonába került, rövid időn belül elvesztette a trónt, és száműzték országából. A gyémánt ezután több tulajdonosa életét is megkeserítette, többek között Jahan sah-ét is, aki a híres Tadzs Mahalt építtette. A követ belefoglaltatta trónusába, ám őt is utolérte az átok, és végül börtönben végezte.A gyémánt Viktória angol királynőnél lelt „nyugalomra”, akinek az utolsó lahori maharadzsa „ajándékozta”. Az uralkodónő tisztában volt a kő hatalmával, így végrendeletében kikötötte, hogy azt kizárólag nők örökölhetik, így az a királyok feleségeinek ékköve lett. Albert herceg, Viktória királynő férje, újracsiszoltatta a követ, mivel, amikor kiállították a nagyközönségnek, az emberek nem találták elég fényesnek.A 105 karátosra „zsugorodott” darab jelenleg is az angol koronaékszerek mellett pihen békességben, és azóta is kizárólag női birtokosai voltak.
A remény gyémánt
A hihetetlenül gyönyörű kék ékkő nem kevés galibát okozott a történelem folyamán. A legenda szerint a származási országban, Indiában ragadt rá az átok, mivel egy tolvaj ellopta a Siva szemeként funkcionáló követ. 1668-ban a gyémánt Velencébe vándorolt egy indiai férfi zsebében, és ugyanebben az évben pusztítani kezdte az úszó város lakosságát a búbópestis.
Tulajdonosai között szerepelt a napkirály és felesége, aki a gyémántot hordta. Az ekkorra szív alakúra csiszolt ékkő Marie Antoinette-nek sem hozott szerencsét, ugyanis nem sokkal később 1792-ben a nagy francia forradalomban lefejezték.A gyémánt a nevét egy későbbi tulajdonosától kapta, miután a forradalomban elveszett majd újra megkerült, átcsiszolt követ megszerezte. Henry Hope bankár eladta a szerzeményét IV. Györgynek, kevés pénzért ugyan, de nemesi rangért. A király szerencsés volt, őt a kő csak válásba és botrányba taszította.További tulajdonosai között szerepelt II.Abdul Hamid, aki a trónjával fizetett érte, és a Walsh McLean család. A família már csak azzal a kikötéssel vásárolta meg az ékszert, ha az előző tulaj, Cartier, vállalja, hogy azonos áron, fél éven belül visszavásárolja, ha bármilyen szerencsétlenség történik. De a gyémántot nem lehet ilyen könnyen átverni. A fél év gond nélkül eltelt, azután azonban a házaspár fiát elütötte egy taxi, lányuk öngyilkos lett, elváltak, a férjnek elborult az elméje az asszony pedig sohasem épült fel súlyos szélütéséből.Ma a gyémánt a Smithsonain Intézetben tekinthető meg, golyóálló üveggel védett vitrinjében.