Az 1956-os forradalmat a férfiak forradalmának szokás nevezni. Pedig nem így van. Számos nő is részt vett a forradalomban, akár aktívan, akár a háttérben. Vannak olyan nők, akiknek a nevét, történetét szükségszerű megjegyeznünk.
Nem csak pár száz évvel ezelőtt éltek nagy tetteket végrehajtó nők, minden korszaknak meg vannak a maga hősei, történetei. Van egy internetes oldal, melynek címe: Nők, asszonyok arcai 1956-ból.
A világot körbejáró fénykép – egy áldozat
Mindenki ismeri ezt a lányt a fényképről, ami az egész világot körbejárta. A lány neve – úgy tűnik – Szeles Erika, aki a forradalom idején 15 éves volt. Vöröskeresztesként halt meg. Erika történetét sokáig senki sem ismerte. Szimbólum volt csupán. Egy dán férfi, Henning Schultz kezdte el keresni a kislányt, abból a célból, hogy a külföldön megjelent újságokat odaadja neki, melyeken Erika, ama bizonyos géppisztolyos képe volt címlapon. Sajnos ekkor Erika már nem élt. Egy egész tárnyi lőszer végzett vele.
Hat nőt végeztek ki
Alapvetően nem tudok mit kezdeni azzal, hogy átlag nők milyen tettet hajthattak végre, hogy ezt érdemeljék, ahogy azzal sem tudok mit kezdeni, hogy más foglalkozások vannak megjelölve különböző internetes oldalakon. Tóth Ilona személye azért fontos, mert nem csak nő volt, hanem fiatal értelmiségi is. Így 56-ban politikailag megfelelő ,,alany” volt az elrettentéshez.
Angyal Józsefné Friedl Valéria, 44 éves, fordító vagy háztartásbeli
Bakos Gyuláné Salabert Erzsébet, 26 éves, segédmunkás vagy prostituált,
Havrila Béláné Sticker Katalin, 24 éves, takarítónő vagy textilmunkás,
Magori Mária, 33 éves, segédmunkás vagy prostituált,
Mányi Erzsébet, 19 éves, adminisztrátor,
Tóth Ilona, 24 éves, szigorló orvos.
Képek: Delmagyar.hu
Tóth Ilona, orvostanhallgató – egy kivégzett
Árpádföldön született, és bár nem voltak tökéletesek a körülmények, mégis kitűnő tanuló volt, atletizált és vívott. A Péterffy Sándor utcai kórházban dolgozott végzős hallgatóként a forradalom idején. Október 26-tól az Önkéntes Mentőszolgálat tagjaként sebesülteket szállított. Vidékre járt élelemért, kötszerrel, gyógyszerrel látta el a fegyveres csoportokat.
A Domonkos utcai kórház élére nevezte ki a mentőszolgálat vezetője. 1957-ben végezték ki, így most posztumusz doktori címe van. 2001-ben a Fővárosi Bíróság felmentette, az 1957-es eljárást semmisnek nyilvánította. Nevét a Csepeli Egészségügyi Szolgálat viseli.
December 4.
A forradalom után – erről sokak nem tudnak – volt egy női tüntetés. Ezt Abod László, Gáli József és Obersovszky Gyula szervezte. A tüntetésen csak nők vettek részt, kezükben egy szál virággal. A Hősök terére vonultak, majd a tömeg egy része az amerikai nagykövetség épülete elé ment. Ezt a tüntetést az elesettek emlékére szervezték, és az Élünk! illegális újságban, és röplapokon hirdették. A női gyásszal, nem mert a hatalom szembeszállni, emellett pedig nem veszélyeztette a fennálló hatalmat. ,,Kétoldalt a járdán rendőrök állnak, nem nagyon sűrűn, csak néznek hátratett kézzel, de egyik sem szól az asszonyokra, miért is szólna.”
Részlet az Élünk!, 1956. december 4.-i újságból: ,,A magyar nők már jó néhányszor bebizonyították, hogy a legválságosabb történelmi helyzetekben is képesek megállni a helyüket. Büszkén emlékezünk nemzetünk történelmének hős lelkű asszonyaira: Dobó Katicára, Zrínyi Ilonára és a többiekre.”