Megküzdeni a „fehérek” világával
Ha mai szemmel nézzük, Wilma a halmozottan hátrányos helyzetből a lehető legjobbat hozta ki. Huszadik(!) gyermekként született, egy igen szegény családba, melyen kívül csak „fehér” világ létezett. Betegségét nem könnyítette meg az, hogy, csak egy ötven mérföldre lévő kórházban látták előt, bőrszíne miatt.
Természetesen, a kornak megfelelően, a feketéknek fenntartott kórházakban nem a legkorszerűbb módszerek szerint történt a gyógyítás. Édesanyja két éven keresztül, heti két alkalommal vitte őt orvoshoz. Az orvos lemondott arról, hogy Wilma valaha fog járni.
Már születése is komplikációkkal teli volt, alig múlta felül születési súlya a két kilógrammot. Kétszer volt tüdőgyulladása, és skarlátos is volt gyermekként. Tehát elmondható, hogy minden az ő és anyja akaratán és kitartásán múlott. Olvass még a témában
Az akarat mindenre képes
A gyermekbénulás gyógyíthatatlan betegség. Az orvos úgy vélte, hogy a kislány járni sem fog tudni. Ám ő titokban leszerelte lábáról a merevítőket, és mindennap gyakorolt nélkülük járni. Ez igen nagy fájdalmakkal és sok átmeneti kudarccal is járt. Volt kitől tanulnia az akaraterőt. Apja vasúti hordárként dolgozott, alkalmi munkákat vállalt, anyja szobalányként dolgozott. Ebből a bérből tartották el a rengeteg gyermeket.
