Az a bizonyos esszé
Egy rövid esszét írattam a tanulóimmal és az egyik lány képes volt a netről lenyúlni egyet, szóról szóra. A gond az volt, hogy az oktondi – aki lusta módon rákeresett a témára online - az én irományomat adta be, mint saját esszé.
Az apa
Az egyik tanulóm nem volt elégedett az eredménnyel, amit a beadandójára kapott. Lecsapta az asztalomra az irományt és annyit mondott: „Tudja maga, ki az én apám?!” Mondtam neki, hogy nem, és nem is érdekel, majd vettem a kabátom és otthagytam. Lehet, hogy még mindig ott áll, tátott szájjal.
Olvass még a témában
Az ajánlás
Diploma után az egyik hallgatómnak volt képe – nyájas, közvetlen stílusban - megkérni, hogy írjak róla egy ömlengő ajánlást, amit ő Európa három legerősebb egyetemének kívánt elküldeni, hogy felvegyék továbbképzésre. Ez a hallgató magasan a legrosszabb volt az egész évfolyamban – és egyszer üvöltözve perrel fenyegetett, amiért meghúztam egy vizsgán.
A cikk folytatódik, lapozz!
