Ahogy haladok előre a cikk megírásában, egyre jobban azt érzem, hogy én is az önmarcangolókhoz tartozom – ennek tükrében úgy vélem, az ismerőseim is sűrűn aggódnak múltbeli hibáik miatt. Ebben egyetértenek a szakértők is, akik szerint az egyik leggyakoribb mantra a múltban elkövetett vélt vagy valós hibákra épül. Eszerint sokan rágódnak olyasmiken, hogy mit kellett volna másként csinálniuk, és mi lett volna, ha akkor és ott máshogy döntenek.
A kutatók szerint a hibák felemlegetése nem feltétlenül haszontalan dolog, hiszen általuk figyelmeztetjük magunkat a korábbi baklövéseinkre – így törekedve arra, hogy ne kövessük el őket ismét.
Mondhatjuk, ez az egész olyan, mint egy tanmese, pláne, ha meg is osztjuk őket másokkal. Csakhogy a múltban történteket senki sem tudja megváltoztatni, és arra sem fogunk soha választ kapni, mi lett volna, ha egyszer másként döntünk. Szóval, a múltbeli hibákat jó elfogadni, és sokat segít az is, ha – ellentétben velem – te nem mantrázod magadnak, hogy bár most minden tökéletes, vajon meddig tart ez az idill?
