Tanárként sok mindent láttam, de talán a legrosszabb az volt, amikor egy csapat ötödikes az egyik társukat körbeállta és azzal csúfolta, hogy karácsonykor meghalt az apja. El sem tudom képzelni, szegény kisfiú mit érezhetett, csak állt lehajtott fejjel, nem sírt, nem szólt semmit.
2/9 Nem baj
Az egyik kisdiákom rákos lett és fél éven belül elhunyt. Amikor közöltem a szomorú hírt az osztállyal, az egyik gyerek azt mondta: „Hála istennek, úgysem volt semmi haszna.” És mindenki nevetett. Egy év múlva elhagytam a tanári pályát.
A nyolc éves unokaöcsémet kerestem a kertben, gyanúsan csendben volt. Annyit láttam, hogy köveket dobál, gondoltam csatlakozom hozzá. Aztán megláttam, hogy egy haldokló kiscicára hajigálja a köveket. Üvöltöttem vele, hogy mit csinál és megpróbáltam menteni az állatot, de szegény kimúlt, mire bevittem a házba. Azóta nem tudok szeretettel gondolni a gyerekre.