A cset
Panni volt az, akit én vettem a szárnyaim alá a cégnél. Senki nem szerette, mert a főnök ismerőse volt, de én megtanítottam neki mindent és nagyon jól dolgoztunk együtt. Négy éven keresztül minden ebédszünetet együtt töltöttünk, megosztottunk egymással minden örömöt és szomorúságot. Amikor a férjem elhagyott, ő segített bennem tartani a lelket. Hálás voltam neki ezért és egyik este meg is írtam neki, milyen jólesik, hogy meghallgat és felvidít. Másnap erről az üzenetemről küldött egy screenshotot és azt írta alá: „Ez a szerencsétlen már megint a magánéleti nyomorával fog fárasztani egész nap…” Amikor felfogtam, hogy ő ezt rólam írta valakinek, úgy éreztem magam, mint akit gyomorszájon vágtak. Másnap nem bírt a szemembe nézni, azóta sem szóltunk egymáshoz. Ez a hátbaszúrás talán még jobban fájt, mint a férjem lelépése.
