Senkinek sem könnyű – szokták mondani. De az egyedülálló szülőknek még nehezebb. Gyermekeiket egyedül nevelők mesélték el, hogyan oldják meg a mindennapi nehézségeket. A legtöbben válás vagy a társ elvesztése miatt kényszerültek ebbe az élethelyzetbe, ám vannak olyanok is, akik önként vállalták.
Egyszülős család – Judit
Judit három éves kora óta neveli egyedül Dávidot. A fiú édesapja egy gyors lefolyású, súlyos betegségben hunyt el. A most 12 éves Dávid már alig emlékszik rá. Néha elővesszük a régi fényképeket, beszélgetünk az apukájáról, nem szeretném, ha teljesen elfelejtené – meséli az általános iskola aulájában a fiú édesanyja. Mint mondja, néha nagyon nehéz nekik, csak az édesanyjára számíthat, ha segítségre van szüksége, de már a nagymama sem fiatal és sokat betegeskedik.
Judit szeretné, hogy a fia teljes életet éljen, ám az eltelt évek alatt nem talált, sőt valójában nem is keresett olyan férfit, aki az elhunyt édesapát egy kicsit is pótolhatta volna. „Tudatosan választottam ezt az életformát. Persze ne gondold, hogy mártír vagyok és hogy egyszemélyes szülőként rátelepednék Dávidra, csak mert mi ketten maradtunk egymásnak. Voltak kapcsolataim, de legfeljebb csak bemutattam őket egymásnak, a mi kis kétszemélyes családi életünkbe senki más nem fér bele” – mondja határozott hangon.
Segítség nélkül lehetetlen – Eszter
Eszter azok közé a fiatal anyák közé tartozik, akik nem tudatosan lettek egyedülálló szülők, hanem így alakult az életük. Egy átbulizott éjszaka után egy nem túl régen megismert fiú ágyában ébredt. Nem várt semmit a kapcsolattól, néha még találkozgattak, de mint azt egy harmadik személytől megtudta, a fiúnak komoly kapcsolata van, amit eltitkol előtte. Eszter nem akart balhét, csendben a háttérbe húzódott.
Mikor kiderült, hogy gyermeket vár, kétségbe esett. Hetekig gyötrődött, minden lehetőséget százszor végig gondolt, majd döntött. Félbe hagyja egyetemi tanulmányait és egyedülálló anya lesz.
Ennek már öt éve. „Nekem szerencsém volt, mert a családom mellettem állt. Nem támadtak, hogy megesett lány vagyok, mit akarok kezdeni egy gyerekkel. A szüleim mindenben segítettek, szépen elmondtuk a rokonoknak a történteket, mindenki tudomásul vette a dolgot és nagyon szeretik Krisztinát. Amióta óvodás, én is folytatni tudom a tanulmányaimat, nyáron diplomázom” – mondja büszkén Eszter. Arra a kérdésre, hogy mit tud a kislány édesapjáról röviden csak annyit felel: semmit. Eszter szülei azt sem tudják, ki az unokájuk vér szerint apja. Már nem is kérdezik.
Mindennapi logisztika – Anett
A munkába járás, a bevásárlás, a gyerekek időre történő hurcolása az iskolába, óvodába sok egyedülálló szülőben kifejleszti az átlagon felüli alkalmazkodó képességet. Anett négy gyermeket nevel, s bár szerencsére boldog házasságban él, néha ő is belekóstol, milyen lenne egyedül. Férje a mezőgazdaságban dolgozik, az év két időszakában hetekre nélkülözniük kell. Ha éjszaka hazajön, már csak beesik az ágyba, hajnalban ismét úton van.
”Amikor Zolit elszólítja a munka és a négy gyerekünket kell óvodából, iskolából, különórákról fuvaroznom, akkor előfordul, hogy akár hat órán keresztül mást sem csinálok. A középiskolás Lucát elviszem az iskolából balettre, utána hazahozom a kicsiket az óvodából, áthívom a szomszédot, hogy vigyázzon rájuk. Utána elindulok a középső fiamért az iskolába, hogy onnan elvigyem hokiedzésre, ezután elhozom a lányomat a balett óráról, a szomszédnak megköszönöm a segítséget, de már rohanok is vissza a fiamért, mert vége az edzésnek. És ez csak egy nap. Emellett van még zongora óra, hegedű tanfolyam, foci edzés és most Luca kitalálta, hogy lovagolni is szeretne.” – mesélte Anett.
A pénzkérdés
Viszonylag kevés olyan munkalehetőség van, amelyből fenn lehet tartani egy családot és eközben hosszabb távon tolerálják, ha az alkalmazott nem tölti ki a munkaidejét, mert a gyermekéért kell mennie az iskolába, óvodába. Szintén sarkalatos pont, hogy az egyedülálló szülők, ha nincs segítség, kénytelenek otthon maradni, amikor a gyermek betegség miatt nem járhat közösségbe.
Ez a szülőnek is komoly probléma, hiszen anyagi kiesést jelenthet még akkor is, ha a hatályos törvények szerint egyedülálló szülőnek több táppénz jár. A múlt év végén döntött a kormány arról is, hogy félmilliárd forinttal támogatja egy egyedülálló szülőket segítő központ létrehozását Budapesten, az Egyedülálló Szülők Klubja Alapítvány vezetésével.
Magyarországon körülbelül 300 ezer egyszülős család van, és több mint félmillió gyerek él ilyen családban.
Esti társ: a magány – Éva
Az egyedülálló szülőknek minimum a felére csökken az az idő, amit saját magukra fordíthatnak. Egyeseknek ezzel nehézséget okoz szembenézni, mert olyan személyiségek, akiknek szükségük van néha csendre és egy kis egyedüllétre.
Éva viszont ilyen szempontból szerencsésnek tartja magát –„Amióta egyedül nevelem a gyermekeimet, úgy érzem, sokkal nyugodtabb, teljesebb életet élek. A 4 éves Dominik és a 7 éves Sári minden percemet kitölti. Sokat nevetünk, játsszunk, főzőcskézünk, néha összebújunk és mesét olvasunk. Keveseknek merem bevallani, de amikor este ágyba bújnak és becsukom magam mögött a gyerekszoba ajtaját, nagyon egyedül érzem magam. Ilyenkor előfordul, hogy miután elaludtak, belopózom és hallgatom, ahogy boldogan szuszognak az ágyukban.”
Barátok eltávolodása
Egy kétszülős családban néha minden további nélkül elmehet az apa sörözni a barátaival, vagy az anya pletykálni egy jót a barátnőivel. A szociális kapcsolatok fenntartása éppen olyan fontos a kiegyensúlyozott családi élet szempontjából, mint az együtt töltött idő. A barát olyan, mint egy külső szemlélő, ugyanakkor mindent tud a család működéséről, belelát olyan élethelyzetekbe is, ami idegenek elől rejtve marad. Közhely, de igaz, hogy a barát nem az, aki kirángat a gödör mélyéről, hanem az, aki lemászik melléd és vigasztal, erőt ad, hogy egyedül is ki tudj mászni onnan. Ha azonban megszakadnak ezek a kapcsolatok, mert nincs idő ápolni, megújítani, az még nehezebbé teszi, az egyébként sem könnyű élethelyzetet.
A másik szülő hiányának betöltése
Lehet-e az anya egyben az apa is? Vagy fordítva. Egyáltalán kell-e pótolni a másikat egy egyszülős családban? Szakértők szerint meglehetősen elnőiesedett társadalomban élünk. Ennek egyik fő oka, hogy a válások után a bíróság legtöbbször az anyának ítéli a gyermeket. A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint a házasságkötések száma emelkedett az elmúlt években.
2015-ben több mint 46 ezren házasodtak össze Magyarországon. Ám a válások száma nem csökkent, így továbbra is igaz, hogy minden második házasságkötésre jut egy válás.
Az óvodában szinte csak nőkkel találkozik a gyermek. Az iskolában is viszonylag kevés tanító bácsi tevékenykedik. S ha a gyermeknevelésben segítség is akad, az többnyire a nagymama. Ilyen formán vannak olyan gyermekek, akik úgy élik le az első néhány évüket, hogy férfit, férfias viselkedést csak távolról tapasztalnak. Az utcán sétálva, vagy ami még rosszabb, a televízió műsorokban. Válás esetén érdemes nem elfelejteni, hogy bár a házasságnak vége, a gyermeknek továbbra is van apja. A szülők felelőssége, hogy az apai minta is megerősítésre kerüljön a gyermek fejlődése közben.