Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.
Beállítom a Google-benAz Életmód rovat legjobbjai minden kedden a postaládádban
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
Parkoló
Éppen eligazítást tartottam – egy fontos rendezvényt szerveztem, ami nem is az én hatásköröm volt, csak rámlőcsölték a feladatot – amikor odajött hozzám a főnököm és leteremtett, hogy most azonnal álljak el a parkolóhelyemről, mert jön hozzá egy barátja és nehogy már a fontosabb ember sétáljon többet miattam. Mondtam neki, hogy rendben, kiálltam a parkolóból és hazamentem. Egész délután és másnap csörgött a telefonom, de nem vettem fel. A többi kollégától hallottam, hogy a rendezvény totális káosz volt, senki nem tudott semmit és a regionális igazgató mindenki előtt üvöltözött a főnökömmel.
Máshova
Vidéki tiniként mindenhova stoppal jártam. Egyszer két férfi vett fel, akik furcsán szótlanok voltak. Egyikük pár perc múlva odaszólt a másiknak: „Ezt most máshova vigyük.” Majd rámnézett a visszapillantó üvegből, a másik pedig csak bólintott. Levert a víz, a szívem a fülemben zakatolt. Egy kereszteződéshez értünk, egy földútra akartak lefordulni, ezért lelassítottak. Abban a pillanatban kiugrottam a kocsiból, bukfenceztem a földön, a holmim szerteszét repült a táskámból de nem érdekelt, rohantam az úton leinteni a következő autót. A két férfi elszelelt, én pedig soha többet nem stoppoltam.
Olvass még a témában
Egy őszi alapanyag, amit eddig rosszul használtál, pedig igazi komfortkaja lehet belőle
A diagnózisod lehet ok, de nem kifogás – Miért kezdtük fegyverként használni a pszichológiai terminusokat?
Újra beszélünk, de bárcsak ne tennénk – Amikor rájössz, hogy a legjobb barátnődből már csak egy kínos emlék maradt
A horkolás miatt kezdtünk külön aludni, aztán észre sem vettük, hogy elidegenedtünk egymástól
Sok szerencsét
Egy helyi kis gyorsétteremben dolgoztam, nagyon sokat, nagyon kevés pénzért. Az egyik kollégám beteg lett, a másik kilépett, így egy forgalmas estére egyedül lettem volna, ami elképzelhetetlen volt, így a főnök beküldte a lányát, mint „segítség”. A lányát, aki életében egy fűszálat nem tett még keresztbe és most sem volt hajlandó. Én csináltam mindent, ő csak panaszkodott, hogy miért kell itt lennie, miközben a telefonját nyomkodta.
Amikor már azt sem tudtam, hol áll a fejem és tucatnyian vártak jó ideje az ételükre, annyit kértem tőle, hogy legalább egy kis hagymát vágjon fel, mire közölte, hogy én őt ne utasítgassam, ő itt ma „engem felügyel”. Akkor közöltem a várakozókkal hogy bocsánat, de én most kiléptem, levettem a kötényem és a lány ölébe dobtam. Ahogy tátott szájjal meredt rám, annyit mondtam neki, hogy „sok szerencsét” és eljöttem. Utána évekkel később többször is mentem el az étterem előtt és minden alkalommal őt láttam bent szorgosan dolgozni.
Amikor már azt sem tudtam, hol áll a fejem és tucatnyian vártak jó ideje az ételükre, annyit kértem tőle, hogy legalább egy kis hagymát vágjon fel, mire közölte, hogy én őt ne utasítgassam, ő itt ma „engem felügyel”. Akkor közöltem a várakozókkal hogy bocsánat, de én most kiléptem, levettem a kötényem és a lány ölébe dobtam. Ahogy tátott szájjal meredt rám, annyit mondtam neki, hogy „sok szerencsét” és eljöttem. Utána évekkel később többször is mentem el az étterem előtt és minden alkalommal őt láttam bent szorgosan dolgozni.
A cikk folytatódik, lapozz!
