Egy ponton rájöttem: ez már nem barátság
A valódi barátság feltétel nélküli öröm a másik sikerei felett. Hogy egymás mellett álltok jóban és rosszban, és akár egy sikeredet, akár egy kudarcodat akarod megosztani, nem kell félned attól, hogy a barátod mit gondol majd rólad – egyszerűen csak tudod, hogy támogat. Ebben a kapcsolatban viszont már rég nem éreztem magam biztonságban. Olyan volt, mintha mindig vizsgáztatnának. És ha nem teljesítettem jól, jött a leereszkedő sajnálkozás – ha meg túl jól ment, jött az irigység.
Amikor ezt felismertem, a barátságunk elkezdett lassan kihűlni, de így sem volt könnyű egyértelműen meghúzni a határokat. Nem egyik napról a másikra szakítottam meg a kapcsolatot. Először csak kevesebbet beszéltünk, aztán egyre ritkábban találkoztunk. Nem volt nagy jelenet, nem volt ajtócsapkodás. Csak egy csendes elengedés. A döntésem viszont hatalmas megkönnyebbülést hozott.
Egyértelművé vált, hogy a hosszú közös múlt nem elég, és akárcsak egy kapcsolatban, egy barátságban is van, hogy el kell ismerni, ha a másik ember közelsége nem tesz jót nekünk. Hogy fájt-e a barátságot elengedni? Persze, hogy igen. Megviselt, éppúgy, ahogy egy szakítás viseli meg az embert. De rájöttem, hogy a kapcsolat, amit gyászolok, már nem létezik. És bármennyire is próbálok a másik emberhez ragaszkodni, már nem is lesz többé. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!
Következő cikkünk5+1 mód, ahogyan a reggeli séta megváltoztatja az életedA legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
