Ketten vagyunk testvérek, és gondolom nem vagyok egyedül azzal az érzéssel, hogy épp abban a helyzetben nem szerettem lenni a testvéri kapcsolatban, amibe kerültem. Én voltam a kisebb, és sosem tudtam ezzel megbékélni, mert csak az elvárásokat éreztem irányomban.
Mindenben követnem kellett a bátyám példáját – a tanulásban, a sportolás terén mindig legalább annyit el kellett érnem, mint amennyit ő elért –, ugyanakkor nekem semmit nem volt szabad úgy és annyit csinálni, mint neki, mert ő volt az idősebb, azaz ő ülhetett többet elől az autóban, nekem mindig korábban haza kellett érnem, mint neki a bulikból, és mindig az ő véleményére adtak többet a szüleim. Persze az vitathatatlan, hogy nekem már nem kellett olyan energiát belefektetnem a szüleim megnevelésébe, mint neki, és tanácsért is többször fordultam hozzá bizonyos kérdésekben, mint ő hozzám.
Nem csupán családi szerep a testvéri hierarchia
A személyiségünk jelentős mértékben függ attól, hogy mikor kerülünk be a családba – állítja Alfred Adler osztrák pszichiáter, mi több, szerinte nemcsak a személyiségjegyeinket határozza meg a testvéri hierarchia, de azt is, hogy milyen karriert választunk, kibe leszünk szerelmesek stb.
Egy 2015-ben végzett kutatás a születési sorrendről élő hiedelmeket vizsgálta, illetve, hogy azoknak milyen hatása van a személyiségünkre. Az eredmények azt mutatják, hogy az idősebb testvért terheli a legnagyobb felelősség, míg a legkisebb a legszabadabb. A legfiatalabbak a legviccesebbnek, legmókásabbnak tartják magukat a családban, akiket a legkevésbé nyomasztanak a különféle elvárások. Mindeközben a legidősebbek nemcsak felelősségteljesebbek, de sikeresebbek is, jól szervezettek és magabiztosak. Nagy valószínűséggel a szüleik mintáját követik, az ő hiedelmeiket és attitűdjüket viszik tovább, és felnőtt társaságban érzik jól magukat.
Általában a legidősebb gyerekek született vezetők, és a munkahelyükön is ez a szerep találja meg őket.
Mivel a kisebb testvérek többnyire a nagyok alá vannak rendelve, így utóbbiak nem ritkán a szüleik helyetteseként lépnek fel, és gyakran főnökösködnek.
Gyermek testbe zárt felnőttek
A legidősebb testvérek gyakran érzik magukat szüleik kortársainak, ha kisebb testvéreik születnek.
A felmérések szerint pedig emiatt örülnének annak, ha lenne egy idősebb testvérük, aki töri az utat számukra, és a szülőket is megneveli, mielőtt ők világra jönnek – állítja Katherine J. Conger, a Kaliforniai Egyetem professzora. Olyasvalakire vágynak, akihez tanácsért és bátorításért fordulhatnának, akire felnézhetnének, ahogy szerintük rájuk is felnéznek a fiatalabb testvéreik.Azok az elsőszülöttek érzik a legnagyobb nyomást magukon, akik 3-5 évvel idősebbek a fiatalabb testvéreiknél. Azt a legidősebb testvért, aki csak 12-18 hónappal idősebb a testvéreinél, többnyire ugyanúgy kezelik, mint a többieket.
Emiatt neheztelhet a legidősebb testvér a szülőkre, hiszen úgy érzi, nem kapja meg a kellő elismerést a készségeiért – teszi hozzá Dr. Conger.
A legnagyobb gyerek a családban tehát általában védelmező szerepet lát el a testvéreit illetően, és jóval komolyabb felelősséget kell vállalnia, mint a testvéreinek, ezáltal gyakran felnőtt szerepben érzi magát, amit teherként él meg – ez azonban azt is jelenti, hogy különösen gondoskodóvá, empatikussá válik. Ezért van az, hogy a családi kríziseket is a legidősebb gyerekek veszik a leginkább magukra, míg a legkisebbek a legfelszabadultabbak.
Kép forrása: geoffgoldswain/depositphotos.com