Ahogy a mondás tartja: „ha hülyeségnek tűnik, de működik, akkor nem hülyeség”, ahogy az alábbi esetekben is történt.
Bűntény
Apám szerette volna tudni a jegyeimet. Lusta gimnazista voltam, nem gyúrtam a félévi osztályzatokra, ezért a bizonyítványom nem volt túl fényes. Mondtam neki, hogy ne aggódjon, jók a jegyek, de ő ragaszkodott hozzá, hogy lássa őket. Gyorsan kellett cselekednem, így kétségbeesésemben leszedtem egy typeface programot, ami megváltoztatja a szám- és betűképeket és a szófelhővel szépen átírtam a jegyeket. Apám megnézte, gratulált, majd kinyomtatta, mert bevitte a munkahelyére, ahol valami „jótanuló” szabadság-kedvezményt kapott az, akinek jól tanult a gyereke. Így történt, hogy tiniként okirathamisítást követtem el.