Egy tokiói irodában a főnök az asztalára borulva szundikál a tárgyalás közepén, és senki sem szól rá. Egy norvég babakocsiban fagypont alatti hőmérsékleten alszik egy csecsemő, miközben az anyja bevásárolni megy. Ezek nem véletlen jelenetek, hanem évszázados, néhol tudományosan is alátámasztott alvási szokások, amelyek az európai szemlélőnek elsőre furcsának, sőt egyenesen aggasztónak tűnhetnek, mégis makacsul tartják magukat.
Az alvás sokáig univerzális, biológiailag kőbe vésett folyamatnak tűnt: lefekszünk este, felkelünk reggel, nyolc órát alszunk egyben. A kultúrantropológusok és alváskutatók azonban egyre több példát találnak arra, hogy ez a minta korántsem egyetemes.
1. Az inemuri, vagyis a nyilvános szundikálás Japánban
Japánban egészen más a viszony a napközbeni elbóbiskoláshoz, mint nálunk. Az inemuri szó szerint azt jelenti, hogy jelen lenni és mégis aludni, és ez pontosan leírja azt a jelenetet, amikor valaki a metrón, egy értekezleten vagy akár a munkaasztalánál dől el pár percre. A japán társadalomban ezt nem lustaságnak, hanem éppen ellenkezőleg, a szorgalom bizonyítékának tekintik: aki ilyen kimerülten szundikál, az nyilvánvalóan annyit dolgozott, hogy a teste egyszerűen nem bírta tovább ébren. A kutatók, köztük Brigitte Steger antropológus, aki évekig vizsgálta ezt a jelenséget, arra jutottak, hogy az inemuri valójában egy finoman szabályozott társadalmi kód: addig elfogadott, amíg az illető ülő testtartásban, félig éberen szunyókál, és bármikor képes azonnal visszakapcsolódni a történésekbe. Olvass még a témában
A fiú, akire egy legenda helyét bízták a Forma-1-ben: Ezért figyel most mindenki Kimi Antonellire
Teszteld magad: Felismered az évezredforduló legnagyobb nyári slágereit egyetlen dalszövegrészletből?
Melyik mintát választod a képről? Ezt árulja el a személyiségedről
Sztárok a gimiben. Ők is annyira cikik voltak, mint mi?
Aki Japánban elalszik munka közben, azt nem lustának, hanem hűségesnek tartják a feladatához.
A nyugati munkahelyi kultúra ezzel szemben a napközbeni alvást gyengeségnek bélyegzi, pedig az alváskutatás egyik alapvető felismerése éppen az, hogy a rövid, húsz-harminc perces szunyókálás mérhetően javítja a koncentrációt és a reakcióidőt. Az inemuri tehát nem esetlegesség, hanem egy olyan társadalmi megegyezés eredménye, amely tudat alatt régóta felismerte azt, amit a tudomány csak most kezd igazán megérteni.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
