Megfogadtam, hogy lassítok… Tényleg, őszintén akartam. Szerettem volna rohanásmentes napokat, olyanokat, amikor marad egy kis idő arra is, hogy csak úgy legyek. Beleástam hát magam a lassítás művészetébe, és az évek során sok mindent tudtam hasznosítani a saját rutinom felfrissítéséhez.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy most is sokszor időhiányban szenvedek, de ezen már, azt hiszem, nem fogok tudni javítani, majd talán akkor, ha kirepültek a gyerekek. Mindenesetre nagyon sokat változott már így is a hozzáállásom. Íme, az én lassulásom néhány pontban – van, amit már sikerült megvalósítanom, van, ami egyelőre a terveim közt szerepel, de jó úton haladok.
2/8 Lassítás munkaidőben
Számomra talán ez volt és ma is ez a legnehezebb. Képtelen vagyok ugyanis munkaidőben lazítani. Pedig ez nagyon fontos ahhoz, hogy a munka hatékonyabb legyen. Már rég nem úgy kell dolgozni, hogy egyfolytában nyomjuk, hanem néha meg kell állni, meg kell mozgatni az izmokat. Én sétálni is szoktam, ha úgy alakul, és mindig az étkezőasztalnál eszem. A számítógép előtt rohanva, kapkodva enni nemcsak nem egészséges, de kihat a munkavégzésre is. Ebéd után rend szerint iszom egy finom kávét, amit lassan kortyolgatok el. Ezen a 10 percen semmi sem múlik, amit ez idő alatt végeznék el, az megvár később is.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!