„Lassítanom kellene, de időhiányban szenvedek!” – Nehezen, de így sikerült

Nálunk a reggelek mindig nagyon feszítettek voltak. Akkor lett a legrosszabb, amikor a lányok iskolások lettek. Fogalmam sem volt, hogy mások hogyan csinálják, hogy minden reggel van idő leülni, együtt reggelizni. Négykor kelnek, vagy hogy? Ez amúgy mind a mai napig nehéz, a lányok nem hajlandók 5 perccel sem előbb felkelni, így inkább magukkal viszik a reggelit.

A feszültség és a rohanás elkerülése végett megpróbálok kicsit lazítani még az ágyban, mielőtt elkezdeném a napot. Ez abban segít, hogy nyugodt legyek, és ez így hatással van az egész napomra. Mélyeket lélegzem, nyújtózom nagyokat és kicsit megcsipkedem az arcom. Felébredek tőle. Ezután lassan felébresztem a családot, és amíg ébredeznek, csomagolok a lányoknak reggelit, tízórait. A legfontosabb szabály, hogy nem kapcsolom be a telefonom, sem a gépem, nincs net és nincs hívás. Ez segít koncentrálni a fontosabb dolgokra.

Az előbb említettem, hogy néha munkaidőben sétálni szoktam. Mivel nem alkalmazottként dolgozom, így be tudom osztani úgy az időmet, hogy beleférjen egy rövid séta a környéken. Ha nyolcórás munkaidőben dolgozol, akkor sétálj egyet munka után. Fontos, hogy a saját tempódban, kényelmesen sétálj, ürítsd ki a fejed, és ne gondolkozz. Ez nagyon nehéz, mert folyton jár valamin az agyam.

Amikor sétálni megyek, otthon hagyom a telefont is, olyankor csak magam vagyok, esetleg viszem a kutyámat is. Így tudok egy kicsit magamra figyelni. Még a lélegzetemet is hallom. Amikor újra a gépemhez ülök, sokkal tisztább a fejem, frissebbek a gondolataim. Szeretem ezt az érzést. Hétvégén igyekszem a természetbe kimozdulni. Ez az igazi felüdülés, és segít a stressz feldolgozásában is.