Megfogadtam, hogy lassítok… Tényleg, őszintén akartam. Szerettem volna rohanásmentes napokat, olyanokat, amikor marad egy kis idő arra is, hogy csak úgy legyek. Beleástam hát magam a lassítás művészetébe, és az évek során sok mindent tudtam hasznosítani a saját rutinom felfrissítéséhez.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy most is sokszor időhiányban szenvedek, de ezen már, azt hiszem, nem fogok tudni javítani, majd talán akkor, ha kirepültek a gyerekek. Mindenesetre nagyon sokat változott már így is a hozzáállásom. Íme, az én lassulásom néhány pontban – van, amit már sikerült megvalósítanom, van, ami egyelőre a terveim közt szerepel, de jó úton haladok.