Megfogadtam, hogy lassítok… Tényleg, őszintén akartam. Szerettem volna rohanásmentes napokat, olyanokat, amikor marad egy kis idő arra is, hogy csak úgy legyek. Beleástam hát magam a lassítás művészetébe, és az évek során sok mindent tudtam hasznosítani a saját rutinom felfrissítéséhez.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy most is sokszor időhiányban szenvedek, de ezen már, azt hiszem, nem fogok tudni javítani, majd talán akkor, ha kirepültek a gyerekek. Mindenesetre nagyon sokat változott már így is a hozzáállásom. Íme, az én lassulásom néhány pontban – van, amit már sikerült megvalósítanom, van, ami egyelőre a terveim közt szerepel, de jó úton haladok.
1/8 Így lassítottam a reggeleken
Nálunk a reggelek mindig nagyon feszítettek voltak. Akkor lett a legrosszabb, amikor a lányok iskolások lettek. Fogalmam sem volt, hogy mások hogyan csinálják, hogy minden reggel van idő leülni, együtt reggelizni. Négykor kelnek, vagy hogy? Ez amúgy mind a mai napig nehéz, a lányok nem hajlandók 5 perccel sem előbb felkelni, így inkább magukkal viszik a reggelit.
A feszültség és a rohanás elkerülése végett megpróbálok kicsit lazítani még az ágyban, mielőtt elkezdeném a napot. Ez abban segít, hogy nyugodt legyek, és ez így hatással van az egész napomra. Mélyeket lélegzem, nyújtózom nagyokat és kicsit megcsipkedem az arcom. Felébredek tőle. Ezután lassan felébresztem a családot, és amíg ébredeznek, csomagolok a lányoknak reggelit, tízórait. A legfontosabb szabály, hogy nem kapcsolom be a telefonom, sem a gépem, nincs net és nincs hívás. Ez segít koncentrálni a fontosabb dolgokra.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!