A születésnap csodás volt, a tortát közösen csináltuk és jókat beszélgettünk apámmal, a családdal. Lányomtól, születése napjának alkalmából egy üvegkorsót kaptam, melybe saját kézzel gravírozta a virágokat és azt, hogy: Anya. Hálás vagyok, hogy ilyen gyerekem van, hogy lányom a születésének napján nem csak saját magára gondolt, hogy szem előtt tartja azt, hogy azon a napon nem csak gyermek született, hanem egy anya is.
Este, a kórház sürgősségi osztályára mindkét lányom és udvarlóik is elkísértek. Aztán nyílt az ajtó, és belépett rajta a két rendőr, akik egy asszonyt kísértek. Nem figyeltem, hogy ki a nő. Aztán az egyik rendőr megkérdezte: Felismeri a hölgyet?
Ő volt az, az a nő, aki lábát szaporán szedi, és aki sosem néz fel a földről… ám ezúttal belenézett a szemembe, és azt mondta: Köszönöm, hogy elment a rendőrségre. Olvass még a témában
Kimentem a külső folyosóra és sírva fakadtam a bűntudat miatt. A nő arca, orra be volt dagadva. Miattam, otthon tovább verte őt a férje, majd alkalomadtán a hölgy kiszökött a lakásból, és a rendőrségre sietett. Öt éve volt bántalmazott nő. Nincs hová menekülnie. Most végre eljutott a rendőrségre, mert már az életét félti. De fogalma sincs arról, hogy hogyan tovább.
