Az életükben az otthon, a család és a barátok a legfontosabbak. Elégedettek az életükkel, megtalálták az útjukat, karrierjük épül, nem riasztja el őket a felelősségvállalás.
Jól érzik magukat a bőrükben, nem cserélnének más korosztállyal, legfeljebb az anyagi biztonság terén éreznek még némi hiányosságot. Többségük saját ingatlanban él, otthonuk az önkifejezésük része, hosszabb távú terveik pedig a lakásfelújításhoz, házépítéshez és gyermekvállaláshoz kapcsolódnak.
A generáció másik felét azok a harmincasok (51%, 646 000 fő) alkotják, akik még jobbára családalapítás vagy gyermekvállalás előtt állnak. Ők kevésbé elégedettek a jelenlegi anyagi vagy párkapcsolati helyzetükkel. Ezt az állapotot pedig hedonistán vagy épp ellenkezőleg, szorongva, reményvesztetten élik meg.”
Ez az információ nekem azért elég érdekes volt, mert ezek szerint az Y-generáció még mindig a saját otthon, karikagyűrű, gyereksereg háromszögben gondolkodik. Nem mintha ezzel bármi baj lenne, én magam is ezt az utat járom. Azt hittem, a korosztályomban már sokkal többen vannak, akik tudatosan választják a félig-meddig nomád életmódot. Úgy gondoltam, sokan nem is szeretnének gyökeret verni sehol, mert akkor nem tudnak például egy álláslehetőség miatt akár másik országba költözni. Olvass még a témában
