Az ellentétes bioritmus kétségtelenül kihívást jelenthet a párkapcsolatokban. Amíg az egyik társ hajnalok hajnalán pattan ki az ágyból, addig a másik csak éjfél után kezdi érezni a fáradságot. Sokak szerint ilyenkor könnyen kialakulhatnak kisebb-nagyobb feszültségek: az egyik reggel friss és energikus, a másik lemarad a reggeli közös pillanatokról; az egyik még ébren van, amikor a másik már álomba merül. Ugyanakkor a legfrissebb kutatások azt mutatják, hogy a pár bioritmusának eltérése nem feltétlenül jár vele járó törésvonalakkal, sőt megfelelő stratégiákkal még gazdagíthatja is a kapcsolatot. Kutatások alapján ugyanis a lefekvési időhöz és felkelési preferenciákhoz (ún. chronotype‑okhoz) való alkalmazkodás, valamint az ezekről való nyílt kommunikáció hosszú távon erősítheti az intimitást és a kölcsönös támogatást.
A bioritmus alatt a szervezet természetes 24 órás ciklusait értjük, amely meghatározza, mikor vagyunk a legéberebbek, mikor kívánunk aludni, enni vagy dolgozni. Az emberek többsége valamelyest reggeli (morningness) vagy esti típushoz (eveningness) tartozik, de természetesen a spektrumon sokan mozognak a két végpont között. Ezt a preferenciát a chronotype kérdőívvel szokták mérni, amely megmutatja, hogy ki mikor érzi magát a legaktívabbnak. Ezek az eltérések nem csupán a munkahelyi teljesítményünkre vagy a nappali energiaszintünkre vannak hatással, hanem a párkapcsolat minőségét is befolyásolhatják.
Érdekes tanulmányok: nem biztos, hogy rossz az eltérő lefekvési idő
Egy 91 pár részvételével végzett kutatás szerint, ha a partnerek hasonló alvási ritmust követnek, magasabb a párkapcsolati elégedettség—különösen a nők körében. A párok először reggeli–esti kronotípus és kapcsolati elégedettségi kérdőívet töltöttek ki, majd megadták, nekik mikor a legjobb idő a szexuális együttlétekre. Olvass még a témában
Az eredmények azt mutatták, hogy a férfiak általában a saját kronotípusuknak megfelelő időpontokat választották, míg a nők inkább az esti órákat kedvelték.