Itthon a nagy többség még mindig úgy tekint a védekezésre, mint a nő feladatára. Pedig egy nő csak 12-24 órán keresztül termékeny havonta, egy férfi viszont minden ejakulációval teherbe ejtheti partnerét.
Néhány hónapja meglátogattam a barátnőmet és a közös ismerősök körében töltöttük az estét. Gyorsan oldódott a hangulat, és ahogy az lenni szokott, mindenféle izgalmas téma felszínre került. Természetesen volt szó családról, gyerekekről, arról, ki hogyan képzeli a jövőjét. Meglepett, hogy elég csak egy határt átlépni és mennyire másként nyilatkoznak a férfiak erről a kérdésről. Természetesnek veszik, hogy a védekezést nem háríthatják át senkire és komoly kapcsolatban sem gondolják, hogy az egyetlen módszer a nők tablettaszedése, vagy a spirál felhelyezése lenne. Olyannyira nem így vélekednek, hogy többen is ültek az asztalnál, akik a végleges megoldás mellett döntöttek és a vazektómiát választották. Gábort megkértem, hogy készíthessek vele egy interjút és mesélje el, miért döntött a művi meddővé tétel mellett és miért jött ezért külföldre.
Itthon sokan még mindig úgy tekintenek a vazektómiára, mintha ezzel a férfiasságától fosztanának meg valakit. Te nem tapasztaltál ilyesmit?
Inkább csak interneten futottam bele ilyen párbeszédekbe, a barátaim – számomra is meglepő módon – nagyon elfogadóak voltak. Egyesek viccet csináltak belőle, mások egy vállrendítéssel nyugtázták, de bántó véleményt nem kaptam tőlük, legalábbis előttem nem mondtak ilyet.
Itt kinn pedig teljesen elfogadható, ha valaki így dönt, senki sem érzi úgy, hogy ítélkeznie kellene, magánügynek és hétköznapinak tekintik.
Két éve túl vagyok a műtéten, de már akkor is azt mondta az orvosom, hogy csak ő átlagosan négy ilyen beavatkozást csinál hetente, pedig egy viszonylag drága magánklinikáról van szó.
Amikor a beavatkozás mellett döntöttél, még nem külföldön laktál. Miért választottad mégis ezt a lehetőséget?
Még nem laktam itt, de már többször jártam ide dolgozni, úgyhogy a nyelvet jól beszéltem. Valójában ez az egész egy hosszadalmas folyamat volt. A feleségemmel megbeszéltük, hogy csak egy gyermeket szeretnénk. Gyorsan meg is fogant a fiunk, problémamentes volt a várandósság, viszont a szülésélmény nagyon rosszra sikerült, elsősorban a kórházi körülmények miatt. Ez csak megerősítette mindkettőnket, hogy így teljes a családunk és nem bővítjük tovább.
A fogamzásgátló szedése a feleségem életkora miatt már nem javasolt (és egyébként sem preferáltuk), a spiráltól pedig mindketten ódzkodtunk, főleg azután, hogy az egyik barátnője éppen a használata mellett esett teherbe.
Szóval eldöntöttük, hogy megcsináltatom a vazektómiát, hiszen ez egy párperces beavatkozás, ami sokkal kevésbé bonyolult és kockázatos, mint a hasonló műtét a nők esetében. Aztán szembesültünk azzal, hogy a magyar jogszabályok a szigorítást követően minket is akadályoznak.
Milyen jogszabályok vonatkoznak a vazektómiára itthon?
Csak az kérvényezheti ezt a beavatkozást, aki már elmúlt 40 éves, vagy 3 gyermeke született és neki is várnia kell legalább egy évet a kérvényezés után. Ez már szerintem eleve teljesen nonszensz, hiszen gyermeket gyakorlatilag bárki vállalhat, körülményektől és életkortól függetlenül, de arról, hogy nem szeretne (több) utódot, csak 40 éves kora után dönthet és akkor is különféle feltételek mellett.
Ennek ellenére elindítottátok a folyamatot.
Elmentem az urológusomhoz, elmondtam neki, hogyan döntöttünk. Nagyon megértően fogadta, abszolút támogató volt, azonban ő nem végez ilyen műtéteket. Ajánlott egy főorvos urat a megyei kórházban, akihez fordulhatok. Időpontot kértem hozzá, szintén elmondtam, mi a tervünk. Közölte, hogy ezt nem lehet „csak így”, írott levelet (el sem hittem) kell küldenem, melyben igénylem a beavatkozást. Hazamentem, megírtam a levelet és még aznap feladtam, majd hónapokig semmilyen reakció nem érkezett. Telefonálgatni kezdtem, mire nagy nehezen elértem az asszisztenciát, akik közölték, hogy ők nem kaptak semmilyen levelet, írjam meg ismét.
Itt már kezdett elfogyni a türelmem, de annyi minden történt az életünkben, hogy morgolódások közepette csak sodródtam az árral. Végül ez a levél célba ért és nagy nehezen kaptam egy időpontot, de még mindig nem a műtétre, hanem az újabb konzultációra, ami során meg kellett erősítenem a szándékomat. Csak ezután kaptam ténylegesen időpontot a beavatkozásra, természetesen hónapokra rá, összességében véve pedig kb. 1,5-2 évre az első urológiai látogatásomat követően.
Hogy kerültél mégis külföldre, ha már volt időpontod itthon a beavatkozásra?
Régen már pedzegettük a családban, hogy külföldön jó klinikák vannak és hasonló feltételről szó sincs. Itt, aki felnőtt, az felnőtt módjára dönthet a saját testéről. Ha elmúltál 25 éves, akkor egyik nap bemész konzultációra, ultrahang, tájékoztatás és a szabad helyek függvényében már néhány nap múlva kaphatsz időpontot a műtétre. Tudják, hogy aki ilyenre jelentkezik, az már tisztában van azzal, mit vállal.
Amiért szerettem volna mégis itthon elvégeztetni, az az ár. Kinn már 2-3 éve is drága volt a beavatkozás, akkor kb. 200 000 forint, ma viszont már 400 000-500 000 forint között lehet kalkulálni mindennel együtt. Plusz az utazás kényelmetlensége, esetleg egy éjszaka szállás, stb. Olyan sokat adóztunk otthon, szerettem volna legalább egy kicsit visszakapni belőle, ha már amúgy is folyton magánrendelésre voltunk kénytelenek járni. Szóval leginkább anyagi okok miatt választottuk ezt az utat, illetve abban az élethelyzetben ez tűnt célszerűnek.
De, hogy a kérdésedre is válaszoljak, végül a bánásmód miatt döntöttünk úgy, hogy lemondom az otthoni időpontot.
Amikor az utolsó konzultációra mentem, a főorvos durván és lekezelően bánt velem. Megalázóan kiemelte, hogy „nem egészségügyileg indokolt ok miatt” választom a vazektómiát, ezt kb. kiordította a recepcióra. Aztán közölte, hogy háromnapos kórházi tartózkodással jár a műtét, be kell feküdnöm egy nappal előtte, másnap műtét és csak harmadik nap mehetek haza. Persze csak a vak nem látja az okát: mivel „nem indokolt” a műtétem, nem csak azt kell kifizetnem, hanem a teljesen abszurd és felesleges, háromnapos kórházi tartózkodást is. Arról pedig mindannyian tudjuk, milyen körülményeket és bánásmódot jelent, úgyhogy ez végleg betette a kaput nálam.
Mit tapasztaltál végül külföldön?
Prémium ellátást és nem csak az otthoni viszonylathoz képest. Az orvosom és a recepció is annyira kedves, szívélyes volt, hogy azonnal jól éreztem magamat. A doki megultrahangozott, vicces volt és jó kedélyű, minden fontosat elmondott, egyáltalán nem voltam feszélyezett. Amikor hívtam őket, azon a héten időpontot kaptam konzultációra, a következő héten pedig már meg is volt a fájdalommentes és a mindennel együtt kb. 30 perces beavatkozás. Csak annyit kértek, hogy ne én vezessek haza, mert a visszajelzések alapján úgy kicsit elhúzódhat a gyógyulás.
Kikerekedett szemekkel hallgatta az otthoni tortúrámat és mondta, hogy a háromnapos kórházi tartózkodás több mint felesleges, egyenesen nevetséges. Elmondta, hogyan és mivel kezeljem a heget (ő csak egy picike vágást ejtett, nem kettőt) milyen tünetek normálisak, mikor kell mennem andrológiai ellenőrzésre, és hogy bármikor keressem, ha kérdésem adódik. Így engedett haza. Másnap pedig csörgött a telefonom és felhívott, hogy vagyok, rendben hazaértem-e és tapasztaltam-e bármi aggasztót… Hát, ekkora a különbség a két ország között.
És most fel kell tennem a kérdést, amire mindenki kíváncsi: változott a beavatkozás után bármi a szexuális életetekben?
Igen, jobb lett 🙂 Teljesen megszűnt a nem várt terhesség miatti aggodalom, félelem és sokkal nyugodtabban esünk egymásnak „bárhol és bármikor”. De gondolom, inkább arra vagy kíváncsi, fizikálisan tapasztaltam-e bármit, viszont erre a válaszom az, hogy nem. A spermiumok ugyanúgy termelődnek, csak nem tudnak a húgycsőbe ürülni, így a szervezetem „hormonellátásában” nem változott semmi. Állítólag kicsit kevesebb így az ondó mennyisége, de nekem ez sem tűnt fel.
A szexuális étvágyam nem változott, nem kívánom kevésbé a feleségemet, de sokkal nyugodtabb vagyok és ő is. Ez egy közös, logikus és jó döntés volt. Az egyetlen, amit bánok, az a korábbi hercehurca, idegeskedés és az, hogy nem mentem már az első gondolatra külföldre. Sok kellemetlenségtől megkímélhettem volna magunkat.