Tény, hogy a járvány teljesen megváltoztatta az életünket. Már egy sima, mezei bevásárlásra is teljesítendő feladatként tekintünk. Nem tudjuk, az oltás valóban segít-e, tényleg jót teszünk-e gyermekeinkkel, ha beoltatjuk őket, és vajon mi lesz velünk, ha megfertőződünk koronavírussal. A médiakommunikáció pedig sajnos nem igazán könnyíti meg a dolgunkat, nem segíti a könnyű tájékozódást a témában. Természetes hát, ha némileg félrecsúszottnak érezzük az életünket, és azt várjuk, hogy végre visszatérhessen a rendes kerékvágásba.
Mi az, amit nem tarthatunk már egészséges hozzáállásnak?
A sokadik járványhullám megjelenésével rutinosak vagyunk már. Maszkot hordunk, betartunk minden járványügyi korlátozást és szabályt, gyakrabban mosunk kezet, mint ezelőtt. Készen állunk arra, hogy a kialakult helyzethez, az új élethez alkalmazkodva éljünk. Ám vannak, akik nem így érzik. Hiába vannak beoltva, hiába tesznek meg minden óvintézkedést, ezek ellenére sem merik elhagyni az otthonukat. Ez a lelkiállapot már nem nevezhető egészséges hozzáállásnak. Az ő problémájuk leírására született meg a barlangszindróma kifejezés.







