Harry Harlow-féle kísérlet
Harry Harlow a ’60-as években kezdte meg az addigra minden szempontból megtervezett kísérlet végrehajtását. A kísérlet célja az volt, hogy egyrészt igazolja a korai kötődés fontosságát és annak befolyását a későbbi életre, másrészt pedig azt szerette volna igazolni, hogy a kisbabák ragaszkodása nem kizárólag a táplálkozással vannak összefüggésbe, hanem más szempontok is szerepet játszanak benne.
A kísérlet végeredménye alapvetően igazolta a korábbi feltételezéseket az anya szerepének széles körű fontosságával kapcsolatban, sőt annál tovább mutató eredményeket is produkált.
Szőranya, drótanya A majomcsecsemőket a kísérlet során elkülönítették édesanyjuktól, és ketrecükbe két majomfigurát helyeztek el. Mindegyik fából és drótból készült, de az egyiket beborították textillel is. Ez utóbbit hívjuk szőranyának, mivel imitálja a majomanya szőrzetét, míg a másikat a drótanya nevet kapta. A kísérlet kezdeti stádiumában mindegyik bábuban elhelyeztek táplálékot, amelyet a kismajmok a szopáshoz hasonló módon megszerezhettek.
Mérték, hogy a kisállatok mennyi időt töltenek táplálkozás céljából az egyes babákkal, és nagyjából mindegyiknél hasonló eredmény jött ki, vagyis az étel szempontjából nem tettek különbséget a kísérleti alanyok.
Csimpaszkodás Olvass még a témában
Félretennél? Az 1%-os trükkel legyőzheted az impulzusvásárlást
„A szeretője közölte, hogy terhes és a jegygyűrűjét követelte” – Özvegyek meglepetése a férj halála után
„Senki nem jött el a szülinapjára” Miért nincsenek barátai az egyke gyerekemnek?
Amikor a munkám még jó, de már nem vagyok igazán benne: Ez már a kiégés lenne?
A kísérlet egyik célja az volt, hogy megállapítsák, hogy az anya „mibenléte”, tulajdonságai hogyan befolyásolják a kismajmok ragaszkodását és viselkedését, és szerették volna kísérlettel igazolni, hogy a majom- és emberbébikre egyaránt jellemző csimpaszkodásnak mi is a mozgatórugója.
