A kísérlet egyik célja az volt, hogy megállapítsák, hogy az anya „mibenléte”, tulajdonságai hogyan befolyásolják a kismajmok ragaszkodását és viselkedését, és szerették volna kísérlettel igazolni, hogy a majom- és emberbébikre egyaránt jellemző csimpaszkodásnak mi is a mozgatórugója.
Éppen ezért kivették a bábukból a táplálékot és megfigyelték, hogy anélkül melyik „anyát” hogyan és milyen szempontok alapján „használják” a majombébik. Az eredmény nem okozott meglepetést, a kismajmok a szőranyán órákat csimpaszkodtak minden nap, míg a drótanyát figyelmen kívül hagyták, miután meggyőződtek arról, hogy ételt nem várhatnak már tőle.
Táplálkozás és csimpaszkodás
A kísérlet következő szakaszában a drótanyát újra alkalmassá tették a táplálékadásra, mindezt azonban nem tették meg a szőranyánál. Az eredmény itt sem okozott meglepetést, mivel a kismajmok kizárólag a táplálék elfogyasztásának idejére voltak hajlandóak a drótanyánál tartózkodni, minden egyéb idejüket a szőranyára csimpaszkodva töltötték. Olvass még a témában
Vagyis a kismajmok nem ahhoz ragaszkodtak, akitől az ételt kapták. Így az elsődleges következtetés megszületett, miszerint az anya szerepe koránt sem épül kizárólag a táplálkozásra, azt a csecsemők kizárólagosan funkciója alapján használják, viszont sokkal nagyobb a szerepe a testi közelségnek.
Félelem
