Tom Vanderbilt érdeklődése az egész életen át tartó tanulás iránt lánya hobbijaival kezdődött: zongora, foci, Tae Kwon Do. Ösztönözni akarta új törekvéseit, és elkísérte az órákra vagy a versenyekre. Míg a kislány gyakorolt, ő válaszolt az e-mailekre, játszott a telefonjával vagy csak a semmibe meredt, amíg a lánya végzett.
Hamarosan azonban rájött, hogy a viselkedése elég képmutató. „Hangsúlyoztam neki, milyen fontos dolog, hogy új képességeket szerezzen és új dolgokat próbáljon ki, de nyugodtan megkérdezhette volna tőlem: akkor én miért nem teszek így?”
Sakkórákkal kezdett, és úgy döntött, hogy egy egész évet arra szán, hogy új készségeket fejlesszen. Megtanult énekelni, rajzolni, zsonglőrködni és szörfözni. Soha nem remélte, hogy teljes mértékben elsajátítja a képességeket, vagy bármilyen rendkívüli eredményt ér el. Olvass még a témában
Újra beszélünk, de bárcsak ne tennénk – Amikor rájössz, hogy a legjobb barátnődből már csak egy kínos emlék maradt
A legnagyobb szeretet néha az, ha nem akarjuk megmenteni a másikat
Te is mindig egyedül eszel ebédszünetben? Egy kutatás szerint ennek meglepő oka lehet
Másokat megérteni, önmagunkat nem elveszíteni – hol húzódik a határ?
„Felnőttként azonnal nyomást gyakorolunk magunkra a célokkal” – mondja. „Úgy érezzük, hogy nem engedhetjük meg magunknak a luxust, hogy csak a tanulás kedvéért tanuljunk.” Ehelyett Vanderbilt élvezni akarta a folyamat örömét.
2021 januári Kezdők című könyvében részletezi útját, amely ötvözi saját személyes kinyilatkoztatásait a készségszerzés élvonalbeli tudományával.
Nem kell kutatóorvosnak lenni ahhoz, hogy tudjuk, gyerekként vagy fiatal korban sokkal könnyebben sajátítunk el új dolgokat. A jó hír azonban az, hogy ez a kapu Vanderbilt szerint később sem zárul be, sőt. Soha nincs késő ahhoz, hogy új dolgokat tanuljunk.
🌌KisokosÁlomfejtésálmoskönyv A-tól Z-ig→Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
