Kimutatható volt, hogy ha a szülő és a gyerek hasonló agyi aktivitást mutat mesenézés közben, akkor jobban egymásra vannak hangolódva érzelmileg, mint azok, akiknek jobban különbözik az agyaktivitásuk.
Pszichológiai szempontból a szülői stressz azt jelenti, hogy a gyerek szükségletei túllépnek azokon a dolgokon, amiket a szülő képes megadni neki mind lelkileg, mind szellemileg, mind testileg (ide sorolható például az elegendő ölelés, babusgatás). A hosszan tartó szülői stressz képes elnyomni az anyák esetében az anyai ösztönöket, és hosszú távon is negatívan befolyásolja a szülő-gyerek kapcsolatot.
A szakértők kiemelték, hogy a kutatásból kiderül: a szülői stressz már a gyerek nagyon korai életkorától képes befolyásolni a kommunikáció sikerességét a két fél között.
Olvass még a témában
A probléma valószínűleg onnan érkezik, hogy a stresszes anya képtelen a gyerek helyzetébe képzelni magát, és az ő nézőpontjából látni a világot.
