’20-as évek
Személyes „kedvencem” a ’20-as években a várandós nőknek hirdetett fűző, mert ugye az, hogy egy egyre növekvő gyerek egyébként is a rekeszizmod mögé préseli a belső szerveidet, nyilván nem elég – ha adsz magadra, még jól le is szorítod, hogy a baba mozdulni se tudjon, te pedig levegőhöz se juss.
Ekkoriban még tartotta magát a nézet, hogy a várandós nő, amint látszani kezdett rajta a terhesség, az otthona falai között maradt, már nem járt társaságba vagy nyilvános eseményekre, egészen addig, amíg a baba meg nem született. A társadalmi nyomás tehát elég nagy volt, hogy a nők amíg csak lehet, leszorítsák a hasukat. Amit ma büszkén simogatunk, az ebben az időszakban még valódi tabunak számított, sokszor a legszűkebb családi körben is.
