Ma már komplett iparág épül a kismamák kényelmes, mégis divatos öltöztetésére, rengeteg különböző stílusból válogathat az is, aki gyermeket vár, de nem mindig volt ekkora a szabadság. Voltak korok, amikor a nőktől elvárták, hogy a terhesség alatt is éppen úgy öltözzenek – és úgy is nézzenek ki –, mint aki nem várandós, sőt olyan is, amikor kevés figyelmet fordítottak a várandós ruhákra, hiszen aki terhes, úgyse megy sehová…
Viktoriánus kor
A viktoriánus éra női ruhái mindennek nevezhetőek, csak éppen kényelmesnek nem, és ez alól nem kaptak felmentést azok sem, akik éppen gyermeket vártak.
Ez a hatalmas selyemruha a maga nemében ugyan gyönyörű, de én már attól is fulladni kezdek, ha csak elképzelem, hogy rajtam van. Azt leszámítva, hogy a ruhában elől hagytak egy kis helyet a növekvő hasnak, nem sokban különbözik a megszokott viselettől, ami persze érthető is – nagyon kevesen engedhették meg maguknak, hogy trimeszterről trimeszterre új ruhát készíttessenek, amit aztán csak néhány hónapig viselnek.
A ruháknak alakíthatóknak, bővíthetőknek, majd szükség esetén szűkíthetőknek kellett lenniük. Hogy levegőt is kapjon bennük a kismama, az úgy tűnik, kevésbé volt fontos szempont.
Századforduló
A Ladies Home Journal 1907-es számában a várandósság ideje alatt hordott alsóruhák – alsószoknyák, fűzők és fehérneműk – speciális kialakításának fontosságáról írnak, az illusztráción pedig egy elegáns hölgy szerepel, akiről elég nehéz elhinni, hogy terhes, vagy ha az is, még a mai „48 órán belül megtudhatod” típusú terhességi tesztek sem igen tudnák azt kimutatni.
Úgy tűnik, ebben a korban a várandósságot még olyan magánügynek tekintették, ami jobb, ha rejtve marad mások szeme előtt.
’20-as évek
Személyes „kedvencem” a ’20-as években a várandós nőknek hirdetett fűző, mert ugye az, hogy egy egyre növekvő gyerek egyébként is a rekeszizmod mögé préseli a belső szerveidet, nyilván nem elég – ha adsz magadra, még jól le is szorítod, hogy a baba mozdulni se tudjon, te pedig levegőhöz se juss.
Ekkoriban még tartotta magát a nézet, hogy a várandós nő, amint látszani kezdett rajta a terhesség, az otthona falai között maradt, már nem járt társaságba vagy nyilvános eseményekre, egészen addig, amíg a baba meg nem született. A társadalmi nyomás tehát elég nagy volt, hogy a nők amíg csak lehet, leszorítsák a hasukat. Amit ma büszkén simogatunk, az ebben az időszakban még valódi tabunak számított, sokszor a legszűkebb családi körben is.
’40-es évek
A ’40-es évektől kezdődően megjelent egy igazi újdonság, ami valószínűleg a megváltás volt a terhes nőknek: a nadrág.
Efölött, vagy egy szoknya fölött hordták azokat a felsőruhákat, amelyek vagy tökéletes másai voltak a kor hagyományos viseletének, azzal a különbséggel, hogy nem szűkítették őket szabáskor, vagy a háziruhákat, amelyek eredeti célja az volt, hogy megvédje a nők ruházatát házimunka közben, de hamarosan saját jogán is állandó viseletté vált a várandósok körében.
Ugyan ezek a ruhák mai szemmel nézve még mindig nem tűnnek túl elegánsnak, de legalábbis semmiképpen sem ünneplik a test változását úgy, ahogyan azt ma tesszük, a fűzőkhöz és testre szoruló ruhákhoz képest mindenképpen óriási előrelépést jelentettek.
’50-es évek
A század közepén egyre elfogadottabbá vált, hogy a nők még a második vagy harmadik trimeszterben is nyilvánosan mutatkozzanak, így a lazább, nagyobb has körül is viselhető ruhák is elfogadottá váltak.
Népszerűek voltak a kétrészes öltözékek, a ceruza fazonú szoknyák, amelyeket a várandósoknak úgy alakítottak ki, hogy elől kicsit hosszabbak, hátul rövidebbek legyenek, és akár 20-25 centit is nyúljanak, hogy követni tudják a nők alakjának változásait.
’60-as évek
A Twiggy inspirálta miniruhák a várandós divatban is megjelentek, a rövidebb fazonok szabadabb mozgást tettek lehetővé, az A-vonal pedig tökéletes helyet kínált a pocaknak.
Ugyanakkor, mivel a ruhák bár bővebbek, de nem alaktalanok vagy zsákszerűek voltak, nem is tudták 9 hónapon keresztül kiszolgálni a várandós nőket – a tömegtermelésnek köszönhetően a leendő anyukák különféle fazonú és méretű ruhákat tudtak venni maguknak a várandósság különböző szakaszaiban.
’70-es évek
A flower power mozgalom végre elérte a várandósokat is, a test és így a női test is egyre kevésbé számított tabunak, ahogyan a szexuális forradalom a terhességről való beszédet, a terhességhez való hozzáállást is formálta.
A kor divatját követve egyre több kismama viselt rövid és testre simuló ruhákat, és talán először vált a kerekedő has büszkeség tárgyává, nem pedig rejtegetni való változássá.