Újpest sokáig önálló városként létezett, és csak az ’50-es években csatolták Budapesthez. A ’60-as évek végén a városrész több felújításon, átalakításon esett keresztül. Ugyanebben az időszakban a város növekedésével, terjeszkedésével, alakulásával több temetőt, sírkertet is felszámoltak, a halottakat új nyughelyeken helyezték el. Ennek a felszámolásnak esett áldozatául a Magdolnavárosi sírkert is – a temető bezárása után csak kicsit kell ugranunk a történelemben, és ugyenezen a helyen felépül az azóta legendássá vált Pozsonyi utcai lakótelep közel 17 ezer lakása.
A beköltöző lakók azonban gyanús zajokat, furcsa neszeket véltek hallani éjszakánként, és gyorsan elterjedt közöttük a szóbeszéd, hogy a megbolygatott temető halottjai kísértik az újonnan épült paneltömböket. Egyes elbeszélések szerint a pánik néhányak számára nagyon is valós volt, voltak, akik tényleg őszintén hitték, hogy elátkozott épületbe költöztek, de persze voltak józanabbul gondolkodók, akik úgy vélték, egy új épület természetes mozgása is járhat mindenféle zajjal – nem beszélve arról, hogy aki az egész életét egy 80 centis falakkal szigetelt belvárosi lakásban töltötte, majd hirtelen egy, akkoriban újdonságnak számító panelba költözött, annak valóban szokatlanok lehettek a mindennapok zajai.
A pánik mára elcsitult a lakótelep körül, de még mindig vannak, akik számon tartják a különös eseményeket, sőt a téma iránt érdeklődők közül néhányan még ma is kifejezetten a szellemek miatt keresik fel az újpesti lakótelepet.
