Mi sikerült?
Körülbelül a hónap közepére rájöttem, hogy én nem vagyok akkora second hand-mágus, mint néhány rutinos ismerősöm. Így is volt viszont olyan hozadéka a szeptembernek, amivel nagyon elégedett voltam. Azzal, hogy mielőtt bármit megvettem volna, rákerestem, hogy használtan is elérhető-e, jelentősen csökkentek az impulzusvásárlásaim, és a ruhatáramat is újra felfedeztem.
Nem vagyok rá büszke, de az a fajta ember vagyok, akinek ha eszébe jut egy outfit, nekiáll bevásárolni hozzá. Most viszont, ha „rákívántam” egy új stílusú darabra, először is szétnéztem a használtruha boltokban vagy a hirdetésekben. Ha 30 perc keresgélés után elment a kedvem az egésztől, akkor nyugtáztam magamban, hogy valószínűleg nincs is szükségem az adott holmira.
Ugyanakkor azzal, hogy nem vettem új ruhákat, rákényszerítettem magamat, hogy új szemmel nézzek a saját gardróbomra: elkezdtem újragondolni a meglévő darabjaimat, előkerültek olyan holmik, amiket akár egy éve fel sem vettem, és sokkal többet kísérleteztem a ruháim kombinálásával.
