Nem tudni, ki találta ki azt, hogy a karácsonyi készülődés a békéről és a pihenésről szól, de minden valószínűség szerint nem kellett még bevásárolnia egyetlen ünnepi vacsorához sem. Ha esetleg magadtól nem lennél biztos benne, hogyan lehet az őrületbe kergetni saját magadat ezzel a procedúrával, van néhány biztos tippünk.
A lista
Mondhatni egy kétségbeesett utolsó kísérlet, hogy megpróbáld megakadályozni az őrületet. Napokig gyűjtögeted, újabb és újabb tételekkel egészíted ki, megpróbálva valami szisztéma szerint csoportosítani a termékeket, hogy a boltban ne kelljen majd háromszor visszarohanni a tejes pulthoz, de végül a rengeteg nyilacska, áthúzás és vonalazgatás helyett az egész papír jobban hasonlít egy kincses térképre, mint bevásárló listára.
Mégis úgy őrizgeted, mint a szent Grált, hiszen ez az utolsó dolog, ami még a valós világhoz köt, és elválaszt a totális anarchiától.
A bejutás
Valahol megnyugtató, hogy nem te vagy az egyetlen, akinek csak az utolsó pillanatban jutott ideje a vásárlásra, de amikor az ötödik kört futod, hogy parkolót találj, és a rádióban harmadszor csendül fel a Rockin’ Around The Christmas Tree, akkor már nem őszinte a mosolyod.
A bevásárló kocsik piaci értéke közben felszökik, a beinvesztált százas helyett kettőt kínálsz annak, aki nem tolja vissza a sajátját az üresen tátongó, zombiszerű vásárlókkal körülvett tárolóba, hanem még melegen átadja neked.
Versenyfutás
A boltba érve bekerülsz a véráramba, és sodródsz a tömeggel, miközben kétségbeesetten próbálod uralmad alá hajtani a dolgokat. Ez az a pillanat, amikor rájössz, hogy otthon hagytad a bevásárló listát.
Mindegy, hogy a boltban mennyi gesztenyemasszát rendeltek, biztos, hogy már csak az utolsó darabok maradtak meg, és látod a melletted álló nagyi szemén, hogy ő is arra pályázik. Robotpilótára kapcsolsz, és igyekszel előbb a pulthoz érni, mint ő, miközben a szemeid előtt a lista tételei peregnek – már amennyit sikerült megjegyezni belőle.
A stratégiai pont szem elől tévesztése
Körülbelül akkor, amikor a lista felénél jársz, és kezded visszanyerni az önbizalmadat, mert úgy tűnik, mindent sikerül felidézned, elveszíted a kocsidat, és arra ugyan emlékszel, hogy a listád negyvenegyedik tétele a kardamom volt, de arra nem, hogy utoljára a sajtok mellett, vagy a gyümölcsös pultnál raktál valamit a kocsidba – pedig most a húsosztályon vagy.
Ha szerencséd van, valahogy belebotlasz az elhagyott harci szekérbe. Ha nincs, eltolod valaki másét, aminek a tartalma nagyjából megfelel.
Az utolsó pillanat varázsa
Már a pénztárnál állsz, amikor eszedbe jut, hogy kihagytad a friss gyömbért, ami pedig elengedhetetlen ahhoz a süteményhez, amit ki akarsz próbálni. Sűrű bocsánatkérések között verekeded ki és vissza magadat a sorból, hogy amikor fülig vörösen visszaérj a kocsidhoz, rádöbbenj, hogy tejszínt sem vettél.
A meditáció órái
Szerencsére akárhány extra kört futsz is le, biztos, hogy még így is legalább egy órát kell sorban állnod a pénztárnál. Ezt az időt tölthetnéd csendes elmélkedéssel vagy meditálással is, ha nem üvöltene végig a füledbe egy csecsemő, és a mögötted álló nem tolná két percenként a sarkadra a bevásárló kocsiját.
Foglalkozása: rakodómunkás
Miután kizokogtad magadat a számla végösszegét látva, és nagy nehezen megtaláltad az autódat a parkolóban, már csak egész évben hanyagolt rakodóizmaidat kell mozgásba lendítened, hogy mindent átjuttass a csomagtérbe, lehetőleg a logisztikai képességeidet is használva, és nem rápakolva a tojásra a karton tejet.
Ha mindezzel megvagy, és hazaindulsz, még akár mosolyoghatsz is, feltéve, hogy nem gondolsz bele abba, hogy a töménytelen mennyiségű étellel még órákat fogsz bíbelődni, hogy azután a hasukat fogó, két napja magukat folyton degeszre evő vendégek elől dobd ki őket a szemétbe.