Az adatok alapján gyorsan feltűnt, hogy Baker kerületeiben milyen magas a beteg gyermekek száma, ám úgy tűnik, egyetlen utcával arrébb már senki sem beteg – a egészségügyi vezetőknek ebből lett nyilvánvaló, hogy a többi tisztviselő nem végzi a munkáját, Baker viszont igen. A számokkal csaló alkalmazottakat elbocsátották, Bakert pedig előléptették. Innen került aztán a Gyermekhigiéniai Osztály igazgatói székébe.
E kinevezésével ő lett az első nő az országban, aki egy nagyobb önkormányzat kinevezett egészségügyi tisztviselőjeként szolgált.
Baker az egész városért felelt, de figyelme középpontjában a Hell’s Kitchen állt: a Manhattan nyugati részén található környék túlzsúfolt volt, nem volt megfelelő víz- és csatornarendszer, mindent belengett a gyárak füstje, a lakosok többsége pedig európai bevándorló volt, akik elveszettnek érezték magukat a nagyvárosban, és akiket a legtöbben menthetetlen esetként írtak le. Baker azonban bízott az anyákban, és ennek köszönhetően 1911-re a csecsemők halálozási aránya egész New York-ban 40%-kal csökkent. Tanácsai egyszerűek és követhetőek, a korban azonban forradalmiak voltak: szoptatást javasolt a baktériumokkal szennyezett tej elkerülése érdekében; azt javasolta, hogy a csecsemők nyáron hűvös, lélegző ruházatot kapjanak; ragaszkodott a gyakori fürdéshez; és megtanította az embereknek, hogy gondoskodjanak az otthonaik szellőztetéséről. A változások egyetlen nyár alatt elképesztően látványosak voltak.
Baker emellett állomásokat hozott létre, ahol az anyák például biztonságos, baktériummentes tejet, szükség esetén tápszert szerezhettek és az itteni egészségügyi dolgozókhoz kérdésekkel is fordulhattak, nagyjából úgy, mint manapság a védőnőhöz. Arról is gondoskodott, hogy elég képzett női egészségügyis legyen, mert tudta, hogy sok várandós nő szégyell férfi orvoshoz menni. Olvass még a témában
