Csakhogy ezek a kommentek – bármilyen harsányak is – sokkal inkább árulkodnak arról, hogy az illető nem érti, miről is szól a kifutók világa, mintsem a divat értelmetlenségéről.
A High Fashion nem az, amit a plázában veszel
Nem akarok én kioktatni senkit semmiről, de ne keverjük már össze a szezont a fazonnal. A High Fashion holmikat lehet kritizálni, sőt, nagyjából ezzel a céllal születnek – mármint, hogy beszéljünk róluk – de legyünk tisztában vele, miről is beszélünk.
Először is: nem, ezeket a ruhákat nem az irodába szánják. A haute couture és high fashion világában nem az a cél, hogy egy ruhadarab kényelmes legyen a reggeli kávé mellett, vagy jól álljon a szürke kosztümhöz. Olvass még a témában
A divatbemutatók extrém darabjai nem funkcionális öltözékek, hanem inkább műalkotások – ugyanúgy, ahogyan egy szürreális festmény vagy egy absztrakt szobor is az.
Éppen ezért teljesen értelmetlen dolog megkérdezni egy ilyen ruha láttán, hogy „mégis ki fogja hordani ezt?”. Senki sem kérdezi meg egy Rothko-képnél, hogy „de menne a tapétához a nappaliban?”, mégis elfogadjuk, hogy értéket képvisel – mert tudjuk, hogy nem ez a mérce. A kifutón megjelenő különleges darabok is ilyenek: üzenetet közvetítenek, érzést vagy gondolatot fogalmaznak meg, és gyakran reflektálnak a társadalmi, politikai vagy kulturális történésekre.
A divat nyelv – csak nem mindenki érti
Ahhoz, hogy valóban értsük, mit is látunk egy-egy ilyen bemutatón, ismerni kell a divat történetét, ikonikus alakjait, utalásrendszerét. Egy sziluett, egy anyagválasztás vagy egy színkombináció utalhat egy másik korszakra, egy művészeti irányzatra, egy társadalmi problémára. Ez egy vizuális nyelv, amit tanulni kell – ahogy megtanuljuk értelmezni a filmet, a zenét, vagy az irodalmat is.
Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenkinek értenie kell hozzá. Nem kell mindenkit érdekeljen a kortárs divat – de az értetlenséget kigúnyolni, és aztán ezen nevetni nem kritika, hanem felszínesség.
Amikor valaki azt írja egy kifutós fotó alá, hogy „a világ megbolondult”, az valójában csak azt jelzi: ő nem érti, mi történik – és nem is érdekli, hogy megértse, sőt úgy tűnik, még büszke is arra, hogy nem ért valamihez.
A divat – különösen annak művészibb ága – nem elszakadt a valóságtól, hanem gyakran pontosan azt tükrözi vissza: a klímaválságtól a testképzavarokig, a társadalmi egyenlőtlenségektől a genderkérdésekig számtalan téma jelenik meg a kifutón. Csak ehhez látni kell a rétegeket, nemcsak a felszínt. És ez nem könnyű – de épp ettől értékes.
Ha nem érdekel valakit a divat világa, az teljesen rendben van. De akkor egyszerűen tovább lehet görgetni. Nem kötelező mindenhez hozzászólni – főleg, amikor nem értünk valamihez. Mert ez sokkal többet mond el a komment írójáról, mint arról, aki az éppen gúny tárgyává tett darabot tervezte.
