Az Egészségügyi Világszervezet szerint a kiégést három dolog kategorizálja: az energiacsökkenés és krónikus fáradtság, a mentális eltávolodás a munkától és negativizmus vele kapcsolatban, és csökkent hatékonyság.
Ez nagyjából stimmel, de több szakértő szerint az emberek összekeverik a kiégést a depresszióval, ami érzésre ugyan hasonló lehet, de valójában teljesen különböznek.
Korábban a kiégést csak az olyan magas stressz-szintű munkavégzőknél vizsgálták, mint például az ápolók és ápolónők, de ma már akkorák az elvárások minden szektorban, hogy bárhol kialakulhat. Olvass még a témában
Általában akkor bukkan fel, ha valaki nagyon sokat dolgozik, és nem foglalkozik azzal, hogy közötte pihenjen is.
Sokan azonban összekeverik a klinikai depresszióval, ami teljesen más, más folyamatok állnak mögötte, és nehezebb belőle kikerülni is.
A szakértők szerint az a legjobb, ha a szorongásra, a kiégésre és a depresszióra külön gondolunk, de egyfajta egymás utánisággal, vagyis úgy, hogy az egyik következhet a másikból, és ahogyan megyünk előre, egyre súlyosabb problémáról beszélünk. A kiégés sokkal szorosabban összefügg a szorongással és a depresszióval, mint gondolnánk.
Fontos különbség azonban, hogy a kiégést nem lehet orvosi módszerekkel kezelni. Ha valaki úgy érzi, hogy közeledik felé, és egyre kevésbé érzi magát jól a munkájában, túlhajtja magát, és nem tud pihenni, általában a legjobb esetben is csak kivesz pár napot, ami nem segít sokat hosszú távon, hiszen ugyanabba a környezetbe kerül vissza, amiben a kiégés elkezdődött.
A problémát csak drasztikus lépésekkel, például munkahelyváltással, vagy pszichoterápiás kezeléssel lehet megoldani, utóbbi a mi felfogásunkat változtathatja meg, előbbi pedig a szituációból helyez ki minket.
A depresszió más kérdés, erre vannak orvosi kezelések, komolyabb esetben akár gyógyszeres kúrával is lehet segíteni a helyzeten. Sőt, a depresszió egyes viselkedésterápiás kezelései még akár a kiégést is kezelhetik, hiszen alapvetően akkor lesz valaki alacsony kockázatú a kiégésre, ha tudja kezelni a folyamatos stresszt és a munkahelyi elvárásokat, ezt pedig meg lehet tanulni.
A kiégést általában könnyebb beismerni, mint azt, ha valaki úgy érzi, depressziós, mivel utóbbival kapcsolatban még mindig stigma él a társadalomban.
A kiégés a sikerrel és az elfoglalt életmóddal jár együtt, amit még mindig piedesztálra emelünk, és azt hisszük, hogy akkor sikeres valaki, ha soha nem ér rá.
Csakhogy amíg a kiégést, ahogy említettük, nehéz kezelni, és általában az orvosok nem is veszik olyan komolyan, addig a depresszió, ha kezeletlen marad, komoly következményekkel járhat. Éppen ezért fontos, hogy valaki felismerje a különbségeket, és rájöjjön, hogy csak a munkahelyén kell változtatnia, vagy tényleg segítségre van szüksége – a depresszió ugyanis nem játék, és itt az ideje, hogy komolyan is kezeljük.
