Ha humoromnál akarok maradni, a koros, 89 éves hölgy az ősrégi „klepteszek” törzséből származik – tehát kleptomániás. Örök szerelme és szenvedélye a lopás, úgymond komoly szakember benne… bár akiket meglopott, biztos másként emlegetik őt…
A világhír
Franciaország az egyetlen hely, ahol nem kleptomán hajlamai, törvénybe ütköző tettei miatt ismert, hanem mert énekelt – magyar nótaénekes volt.
Ismerik őt Amszterdamban, Londonban, sőt, most már az osztrák Ruszt városában is.
Ugyanis, miután lelépett az idősek otthonából, odautazott, hogy lopjon. Ám a rendőrök még akció közben lekapcsolták őt.
Mindenki emlékszik a bevásárlóturizmusra, és arra a megalázó mondatra, ami kinn függött a boltban: Magyarok, ne lopjatok!
Most már senki sem vakarja le rólunk, magyarokról, hogy „lopós” nemzet vagyunk. Repülős Gizi tehát szembeszállt a csodás országimázs filmjeink által láttatni akart „innovatív”, okos és ősi, hagyományőrző képpel.
Büszke legyek rá, vagy szégyelljem?
Csinálj bármit, azt jól csináld, és szenvedéllyel. Így fennmaradhat neved az örökkévalóságnak.
Ki ne szeretne ilyen életet élni? Ki ne szeretne maradandót alkotni abban, amit a legjobban szeret és tud csinálni? Ezeknek a paramétereknek mind megfelel a koros hölgy.
Attól függetlenül, hogy azon mosolygok, hogy milyen vagány és kalandos lehetett így élni, még sem tudok azonosulni ezzel az életformával.
A mentségére legyen mondva, hogy a kleptománia egy komoly betegség, így nem a hölgy etikai rendszerével van gond, hanem a fejével.
Ebből az álláspontból nézve viszont csak azt tudom mondani, hogy ez a nő egyszerűen csak megéli az életét, azt, amit a sors rárótt. Nem szorong betegsége miatt, hanem – szerintem – élvezi az életet. Tehát „jól csinálja”…
A vérbeli feminista
„Nem a Tolvajok királynője, hanem egy asszony, aki átélte egyedül ezt a századot, és kitartott. Férfi nélkül is megcsinálta” – ez áll önéletrajzi könyvében.
Mert hogy az is van. Figyelemre méltó következő mondata, okulásként a kesergőknek: „Ha egy igazán elkeseredős, magamat sajnáló személyiség lettem volna, bizony, lett volna az öngyilkossághoz elég okom.”
Megjárta az internáló tábort, élt nevelőszülőknél, megélt egy háborút, forradalmat. Emellett nőként – természetesen – voltak szerelmi csalódásai is. Könyve szerint a férfiak rendre elhagyták őt, amikor bajban volt.
Repülős Gizinek „ezt dobta a gép”, ebből pedig a legjobbat hozta ki, amit tudott: (így-vagy úgy) beírta magát a köztudatba, a „történelembe”.
Mitől különleges?
Az egyszerűségtől. Nagymamás, higgadt és egyszerű mondatokkal beszél, nagyi szemszögből néz a világra.
Csak ő nem a pitereceptekről mond véleményt, hanem a börtönéletről, a politikának a rabokra gyakorolt hatásáról.
A börtön nem Hawaii: a rabok valódi élete
Elmondása szerint olyan „nagy” emberekkel is találkozott Párizsban, mint Josephine Baker, vagy Edith Piaf. Sőt – állítólag gyógykezelése alatt – találkozott Szentgyörgyi Alberttel is, aki azt mondta neki, hogy vagy nagy művész, vagy híres bűnöző lesz belőle.
Repülős Gizi egyébként beszél franciául és németül is, hiszen disszidált férjével anno.
Egy tolvaj életének vázlata
Bodnár Gizellaként született, Miskolcon. Agyhártyagyulladása után lett kleptomániás.
Az 50-es években még volt hazánkban belföldi repülőjárat. Ezt kihasználva jutott el pillanatok alatt akár az ország másik végébe, ahol tette a „dolgát”, majd hazautazott. Így lett ragadványneve Repülős Gizi.
Elmondása szerint viszont csak kirakatper „áldozata”, ugyanis fél, és állítólag soha nem ült repülőn. Később vonatozással oldotta meg kalandozásait.
Az utolsó eljárás 2012-ben folyt ellene. 2006-ban parókákat is találtak nála az elfogáskor, ami azt mutatja, hogy igen jól álcázza magát, átgondolja azt, amit csinál.
Akárhogyan is, Repülős Gizi egy igazi, belevaló nő, aki a jól ismert mondás szerint élte, éli éltét: Ha savanyú a citrom, készíts belőle limonádét.
…csak azt nem értem, hogy miért nem csináltak még filmet az életéről. Én biztosan megnézném…
