Szinte nincs olyan család, ahol az elbeszélésekben ne szerepelne egy ilyen-olyan nagynéni, nagymama vagy szomszédasszony, aki mennyei diólikőrrel kínálta karácsonykor a vendégeket. Sajnos a legtöbben már csak elmondásból ismerjük ennek a haragoszölden csillogó italnak az ízét, pedig diólikőrt házilag készíteni egyáltalán nem nehéz, csak időben neki kell fogni.
A trükk az éretlen dióban rejlik
A diólikőrnek az a trükkje, hogy míg a váratlanul mégis hazalátogató másod-unokatestvérednek vehetsz utolsó pillanatos ajándékot, a diólikőrből nem lesz semmi, ha már a csak a karácsonyi hangulatban jut eszedbe, hogy milyen jó lett volna. A diólikőrre még nyáron gondolni kell, hiszen nyers és puha dió kell hozzá, amit a legjobb júniusban szedni. Így az ünnepi szezonra téged már biztosan vár majd egy meglepetés a konyhapultban vagy a sufniban.
Mint minden likőrnek, a diólikőrnek az alapját is valamilyen magas szesztartalmú, tiszta alkohol adja. A legjobb, ha vodkát használsz, mert annak önmagában semleges az íze, így nem nyomja el a dióét, de kísérletezhetsz jóféle házi pálinkával is – ebben az esetben elképzelhető, hogy a gyümölcs enyhe mellékíze kiérződik majd a likőrből is, ez nagyban függ a pálinka milyenségétől.
Az azonban bizonyos, hogy diólikőrt csak olyan alkoholból érdemes készíteni, amit egyébként is meg lehet inni. A nagybácsi pálinkája, ami évek óta a szekrényben áll, mert a kutyának sem kell, a diólikőrben sem lesz finom.
Hozzávalók:
- 15-20 db zöld dió,
- 500 g cukor,
- 1- 1,5 liter vodka,
- 1 fahéjrúd,
- 1 vaníliarúd,
- néhány szem szegfűbors,
- néhány szem szegfűszeg.
Így készítsd el:
A diók akkor alkalmasak a diólikőr készítésére, ha még olyan zöldek és puhák, hogy késsel fel tudod vágni őket. Érdemes tudni, hogy ilyenkor még nagyon erősen fog a színük – ettől lesz majd olyan mesébe illő színe a likőrödnek is – ezért ha nem szeretnéd, hogy napokig zöldek legyenek az ujjvégeid, érdemes gumikesztyűt húzni, mielőtt nekiállsz a műveletnek.
A diókat jó alaposan mosd meg a csap alatt, majd karikázd fel nagyjából olyan szeletekre, mintha uborkát karikáznál a salátához. Tedd a szeleteket egy nagy befőttesüvegbe – nem kell, hogy különösebben mutatós legyen, mert a végtermék nem ebbe kerül majd – tedd bele a többi hozzávalót is, majd szorosan zárd le a befőttesüveg tetejét. Tedd az italt hűvös, napfénytől védett helyre, és hetente egyszer vedd elő, rázogasd fel alaposan a következő 4-6 hét során. Ha ez letelt, vedd elő azt az üveget, amiben majd a diólikőrt tárolni szeretnéd. Állíts bele egy tölcsért, a tölcsérbe tegyél egy szűrőt, a szűrőbe egy gézlapot, és óvatosan, apránként szűrd át a finom italt az üvegbe.
Ez után zárd le az üveget, tedd vissza a már bevált sötét, hűvös helyre, és várj türelemmel: karácsonykor előveheted a diólikőrt, és megkóstolhatod, meg megkínálhatod vele a rokonokat is, hogy te is bekerülj a családi legendáriumba!
Fotó: phb.cz/depositphotos.com